|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. DECEMBER
|
|
VI. Pál pápa
(1963 –1978)
Az
idő őt igazolta. Ma már elismerik, hogy éppen VI. Pálnak
köszönhető az egyház mélyreható reformja, Ő kezdte a világ minden
részét behálózó apostoli utakat, és korszakot nyitott a keresztény
egyházak közti kapcsolatban. VI. Pál pápaságának az éveiről, nem
uralkodásáról, hiszen koronáját elárvereztette a szegények javára, azt
állapíthatjuk meg, hogy „az egyház
visszatért a világba. Semmiképpen sem azért, hogy azt birtokba vegye,
mint hajdanán, hanem hogy elfogadja”(Albino Luciani).
Rendkívüli intellektusa ugyan sokszor kétségek között kutatta, hogy
helyesen cselekszik-e, úgy, ahogy a sürgető időben kell. Ezért tűnt
alakja valahogy távolinak, rendkívüli béketűrése pedig gyengeségnek,
pedig „ez volt az egyetlen hatásos
orvosság a triumfalizmussal („győzelmes” egyház szellemével) szemben,
amelyet az egyháznak le kellett küzdenie, ha az aggiornamentót
(közeledni a modern világ felé) valóban komolyan meg akarta
valósítani”(Luciani). XXIII. János szélesre tárta az ajtót, hogy
a Vatikánba friss levegő kerüljön, VI. Pál résnyire húzta össze azt,
hogy a szél ki ne repítse mindazt, ami szép, ami jó, ami érték.
2008-ban halálának 30. évfordulóján Bresciaban a Szentatya a
következőket mondta „Az
isteni Gondviselés a zsinatnak ama rendkívül nehéz pillanatában
szólította Giovanni Battista Montinit Milánóból a római püspöki székbe,
amikor már-már úgy látszott, boldog XXIII. János álma nem fog
megvalósulni. Hogyne mondanánk hát köszönetet az Úrnak VI. Pál bátor,
eredményes lelkipásztori tevékenységéért? A közelmúlt egyre jobb,
átfogóbb megismerésével érdemei egyre nagyobbnak, szinte
emberfelettinek tűnnek: ahogy a zsinatot vezette és sikeresen lezárta,
ahogy az eseménydús zsinat utáni időszakot végig csinálta. Méltán
mondhatjuk Pál apostollal, hogy e nagyszerű pápában Isten kegyelme nem
maradt hatástalan'"(XVI. Benedek pápa).
VI. Pált leginkább a végrendeletében „a Gondolatok a halálról” című
írása jellemzi.
„Nyugodtan
mondhatom, hogy mindig szeretettem az egyházat és úgy hiszem egyedül és
semmi másért, ha nem az egyházért éltem. Szeretném, ha az egyház ezt
tudná…Szeretném végre teljességében felfogni, történelmében, isteni
tervében, végső rendeltetésében, összetett, ám egységet alkotó
részeiben, emberi és nem tökéletes létezésében, megpróbáltatásaiban és
szenvedéseiben, megannyi gyermeke gyöngeségében és nyomorúságában,
kevéssé rokonszenves aspektusaiban, örökös erőfeszítésében, hogy
hűséges és tökéletes legyen, és hogy szeretni és szolgálni
tudjon….Mindent az egyháznak köszönhetek. Isten áldása legyen rajta,
ismerje fel természetét és küldetését…járjon mindig a szegénység és a
szabadság útján, legyen erős és szeretetteljes Krisztus iránt.”
Ma már nem szürke eminenciás, hanem óriás ő is a XX. század pápáinak
sorában.
Következik:
I. János
Pál
B. M.
|
|
|
