|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. DECEMBER
|
|
VI. Pál pápa
(1963 –1978)
1969-ben
rendkívüli szinódust tartott az egyházkormányzat kapcsolatáról.
1971-ben a papságról tanácskoztak, s a szinódus csak 107: 87 arányban
foglalt állást a papi nőtlenség mellett. 1974-ben az evangelizáció,
1977-ben a katekézis volt a szinódus központi témája. Bíborosi
kinevezéseivel a bíborosi kollégium létszáma 138-ra nőtt, s teljesen
világegyházi képviseletté vált. 1970-ben azonban a 80 éven felüli
bíborosok választójogát megvonta, sőt a papok és püspökök legkésőbbi
nyugalomba vonulásának az idejét is megállapította a 75. életévben.
A világ akkori hatalmi helyzetét figyelembe véve folytatta a békés
egymás mellett élés politikáját. Kibontakoztatott egy sajátos keleti
politikát (ostpolitik) a kommunista rendszerekben élő katolikusok
érdekében, melynek kivitelezésében Casaroli bíboros és Kőnig bíboros,
bécsi érsek játszottak szerepet. Felismerték azt a helyzetet, hogy a
kommunista rezsimek, már nem olyan erősek, hogy el tudják söpörni a
vallást a föld színéről, de az egyház még nem olyan erős, hogy
jelentősen be tudjon avatkozni a diktatúra országainak egyházi éltébe.
A Szentszék változtatatott merev álláspontján a kommunista országokkal,
és 1963-ban tárgyalásokat kezdeményezett a keleti blokk leggyengébb
láncszemével, a „vidám barakkal”, Magyarországgal az egyház és az állam
kapcsolatának rendezése érdekében. A tárgyalások nagy türelmet,
kitartást és kompromisszumképességet követelt. VI. Pál a nagy
felzúdulás és elégedetlenség ellenére sem változtatott a stratégiáján,
és ennek során 1966-ban fogadta a szovjet külügyminisztert, 1967-ben
pedig a szovjet államfőt. 1970-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot
Jugoszláviával. 1971-ben elérte Mindszenty József bíboros esztergomi
érsek (1893-1975) nyugatra távozását. Az „ostpolitik” legfájdalmasabb
kompromisszuma minket érintett. 1974-ben engedmények fejében
megüresedettnek nyilvánította Mindszenty érseki székét, amivel a mai
közfelfogás szerint túlságosan nagy árat fizetett. Ha azonban csak
Kubával, Brazzaville-Kongóval, Etiópiával, Angolával, Mozambikkal,
Dél-Jemennel és Vietnammal folytatott tárgyalások eredményeit nézzük,
akkor be kell látnunk, VI. Pál egy egészen más nemzetközi erőtérben
mozgott. „Hogyne csodálnánk egy
olyan pápa bátorságát, aki mer kockázatot vállalni a lelkek megmentése
érdekében? Bár figyelembe kell vennünk a jogos kritikákat, egyúttal
arra is kell emlékeznünk, hogy maga Krisztus sem tudott eleget tenni az
egész világnak” – mondta utóda még bíborosként erről a keleti
politikáról. Ma, 35 évvel később, már tudjuk, hogy a kommunista tábor
feloszlásának első lépéseit ő tette meg.
|
|
|
