|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. NOVEMBER
|
Nagybátyja,
Vitéz János (a későbbi esztergomi érsek)
jóvoltából még mint Csezmiczei János
tizenkét éves fővel hagyta el szüleinek
otthonát, s indult Itáliába. 1447-54
között Guarino mester iskolájában a
versengés, a küzdelem légköre fogadta. A fiatal
„barbár” kevés eséllyel indult, de
megállta a helyét: mindenben, ami csak
számított, jóban és rosszban
egyaránt. Főként a versírásban, ahhoz
egészen különös tehetsége volt. Nagy
dicséneket (panegiriszt) írt mesteréről, s abban
csupa szépet és jót mondott róla: „a
téveteg ifjút kézenfogva segíted szűk
útján az erénynek”. Epigrammáiban
azonban rendre szamárfület mutat az ünnepelt mesternek:
„Dicséred, szereted, Guarino rólad
Írott verseimet…de jobban szeretnéd,
Csengő pénzre, ha váltani lehetne.”
Sem a dicsőítést, sem a támadó élcet
nem kell komolyan vennünk. Mindkettőben antik példa
határozza meg a témát és a hangnemet,
mindkettőben nyersanyagként alkalmazza az élményt,
hogy bravúros verselését gyakorolhassa.
Számára az erotikus is csak verstémát
jelent, amin versfaragó ügyességét
köszörülheti. (Ezt végképp nem kell
megbocsátani.) Itt barátkozik össze Galeotto
Marzióval, aki később az ő hívására
érkezik Budára, s válik Mátyás
legendás krónikásává.
A padovai egyetemen egyházjogi doktorátust szerez. Mivel
költővé Itália tette, hazatérése
után is latin nyelven ír. Maga választotta neve
vallomás értékű, költői programjának
kifejezője. Utal arra a szándékra, hogy viselője idegen
nyelven, a humanisták nemzetközi
köztársaságában is a magyar föld
fiaként akar alkotni és dicsőséget szerezni. Hogy
hűtlenül is hűséges ahhoz a tájhoz, nemzethez,
amelyből származott. A Janus, az eredeti Johannes-János
keresztnév antikosított változata egyrészt
az ókor iránti nagy szerelem, másrészt egy
újszerű költői öntudat kifejezője: „János
volt a nevem… – írja megilletődötten
–, s lásd Janus lettem, amint a Múzsa
magához emelt, s megkoszorúzta fejem.”
Ám a kétarcú antik istenség neve
talán a tervezettnél is jelentőségteljesebb: Janus
a kettősségek költője, miként a líra
legnagyobbjai. Szeretetre, dicsőségre vágyik, de
szeretni igazán nem (vagy csak keveseket) tud. Királyi
gazdája pécsi püspökké és
pápai követévé teszi, s alig
tízegynéhány évvel később egyik
szervezője a Mátyás elleni
összeesküvésnek Vitéz Jánossal
együtt. A király büntetése elől menekülve
Horvátországban éri a halál 1472-ben.
Hedonista módon élő főpap, a krónikus
betegségei okozta szenvedést nehezen tűri. Mit
jelenthettek számára gyerekfejjel megírt
(szintén megbocsátható) antiklerikális
versei? Mit Platón és mit az evangélium, amelynek
egy-egy mondatát egészen váratlan pillanatokban
beleszőtte humanista ízlésű verseibe? Virtuóza a
versírásnak: a holt latin nyelvvel olyan
könnyedén bánik, mint élővel is kevesen. De
Janus-arcú a verse is. Sosem tudni, a
|
|
|
