Egy évesek lettünk
(A Barangoló Klub évfordulójára)

   2008-ban, amikor elindultunk a Sas-hegyre, szép napsütéses időben, a csodálatos sokszínű őszben és Budapest panorámájában gyönyörködtünk. Első alkalommal a hirdetésre 12 fő jött el. Tartózkodva, kíváncsian ismerkedtünk, de a séta végére már feloldódtunk és jókedvűen, cseverészve indultunk haza. A havi 2 programot rendszeresen hirdettük, létszámunk egyre gyarapodott, és hónapról-hónapra már ismerősként találkoztunk. Egyre többet tudtunk meg egymásról, idővel kialakult egy jó „mag”, ami összetartott, és csapattá alakult. Útjainkra változatos, tervezett programmal indultunk. Jó időben a szabadban barangoltunk, eleinte csak Budapest területén, városnéző sétáinkon történelmi- és irodalmi emlékeket néztünk meg. Kerestük városunk szépségeit. Találtunk is, mert korábban vagy elmentünk mellette, nem figyeltünk rá, vagy elődeink hagyatékát újjávarázsolták. Jártunk hegycsúcson, a kilátóról kerestük a városban mi, merre van. Jó támpont volt ehhez a Duna ezüst csíkja.
Máskor lementünk a „ föld gyomrába”, a Szemlő-hegyi barlang 30 méter mélységébe ereszkedtünk le, szűk folyosókon, járatokon át, amit szép cseppkőképződmények díszítenek. Hegyi túránkon végigjártuk azokat a budai forrásvizeket, amelyekből már Mátyás király idejében kialakított vízrendszerekben vezettek el vizet a Várba és környékére. Lelki életünk ápolására felkerestünk kegyhelyeket: Makkosmáriát, Máriabesnyőt, a közös imáink, s a  templomok  kisugárzása hitünkben erősített meg.