|
|
|
|
Püspök a hegyen: Szent Gellért
|
-
Kémeink azt is jelentették, hogy Gellért püspök társaival együtt Diósra
érkezett. Ők is ide igyekeznek, hogy maguk mellé állítsák a hercegeket.
- Nos, ezt a találkozást feltétlen meg kell akadályoznunk.
- Ne aggódj, Vata vezérnek gondja lesz rájuk! Egyébként nem értem, hogy
ennek az idegen papnak mi köze a mi ügyeinkhez? Honnan és miért jött
ide?
- Úgy hallottam, hogy Velencéből, Itáliából érkezett. Palesztinába
akart hajózni, de valahol a dalmát partok közelében hajótörést
szenvedett. Így találkozott Razin, pannonhalmi apáttal. Ő hívta meg
Magyarországra. Te is tudod, hogy István király rábízta Imre fia
nevelését. Mikor pedig leverte Ajtonyt, Gellértet nevezte ki marosvári
püspökké. Ravasz beszédével keresztény hitre térítette az ottani
pogányokat.
- Hej, vigyázni kell ezekre a püspökökre, mert ellenünk fordíthatják
Endre és Levente hercegeket! De nézd csak, valami mozgolódást látok a
hegy tövében!
- Valóban, embereink köveket szednek a Duna-parton.
- Forduljunk mi is vissza és lássuk, kit akarnak kőzáporral fogadni!
Az öreg Gellért-hegy itt elhallgatott.
- Beszélj, mondd tovább, mi történt ezután?!
- Erre még visszagondolni is borzalmas. Én is kíváncsi voltam, kit
akarnak kövekkel fogadni a pogány magyarok. Hátrafordultam, és ekkor
vettem észre, hogy a Sas-hegy felől katonák kíséretében két kocsi
közeledik. Mikor a katonák vezére, Szolnok ispán meglátta a pogány
magyarokat, rosszat sejtve megállította a menetet. Izgatottan lépett
Gellért püspök kocsijához és figyelmeztette a veszélyre.
- Ennyi emberrel szemben nem tudunk megvédeni. Ezért azt tanácsolom, gyorsan forduljunk vissza!
- Nem, erről szó sem lehet, válaszolta Gellért püspök. Az Úr Jézus sem
futott el ellenségei elől. Ha Ő úgy akarja, szívesen követem a
Golgotára, a halálba.
Szolnok ispán nem vitatkozott, nem akart gyáva színben föltünni és
elindította a menetet. Közben a pogányok között futótűzként terjedt el
a hír: a püspökök megérkeztek. Bizonyára ők is a herceggel akarnak
találkozni. Nos, ebből nem lesz semmi. Elküldjük őket a másvilágra. És
már repültek is a kövek a kocsiban ülő püspökök felé.
|
|
|
