|
|
|
|
Sík
Sándor: A galileai asszony
|
Ráchel örülten vetette rá magát a katonára.
- Ember! Ezek az én fiaim! Mit akarsz? Mit vétettek neked? Ártatlanok
ezek! Könyörülj, uram, édes jó uram! Pénzt akarsz? Adok. Szegények
vagyunk, de mindenünket neked adjuk! - kiáltotta magánkívül; nem is
tudta, hogy mit mond. És közben tépte, rángatta, karmolta, ütötte a
katonát. A római lerázta magáról és kirántotta az ágyból az egyik
gyermeket. A következő pillanatban egy ijedt kis sikítás hallatszott és
a kisfiú vére a padlóra szökkent.
- Gyilkos! - rikoltotta az asszony és újra a katonára rohant. Most nem
tudta olyan könnyen lerázni magáról. Az asszony a kétségbeesés erejével
tépte, marcangolta a katona arcát, rácsimpaszkodott a testére, karjára.
Sokáig tartott, míg a rómainak sikerült egy hatalmas lökéssel a falhoz
taszítani az asszonyt, Ráchel eszméletlenül terült el a földön. A
dulakodás alatt az élő kisfiú tágra nyitott, csodálkozó szemmel ült az
ágyon és csendesen sírdogált. Ráchel csakhamar magához tért. A feje
sajgott, minden tagja fájt, keze, arca vérzett. Az első percekben nem
emlékezett semmire és nem tudta, hol van. Mintegy félálomban nézte az
asztalon lobogó mécsest és félálomban hallotta a nyitva maradt ajtón
beszűrődő hangokat.
- Végeztél? - kérdezte egy türelmetlen hang.
- Elvégeztem. Itt a két holttest. Csúnya munka volt. Az a vadmacska
alaposan összekarmolt. Hanem nem értem azt a tetrarchát! Furcsa egy
népség ez, hogy ilyen kalyibában nőnek a királyaik!
A hangok elhaltak, a beszélgetők eltávoztak. Ráchel lassankint egésze
magához tért. Visszaemlékezett a szörnyűségekre, amik történtek. A két
kisfiú eltűnt. A földön hatalmas vértócsa mutatta, hogy mi történt az
imént a szobában. Ráchel kétségbeesve ugrott föl. Levetette magát a
szétzilált, vérfoltos ágyra.
- Fiaim! Fiaim! Édes kis fiaim! - sikoltott és zokogott magánkívül
sokáig. - Hát megöltek benneteket. Megöltek. El kellett vesznetek. De
hát miért? Istenem! Miért? Mit vétettetek? Kinek vétettetek?
Egyszer csak átvillant lelkén egy gondolat. Mit mondott a katona a
király-porontyokról? És mit beszélt az a két gyilkos odakint? Nem a
zsidók királyát emlegették-e? Király...! És a galileai asszony
elszökött a fiával! Azok megmenekültek! A zsidók királya! Hát az ő
fiait azért ölette meg a zsarnok! Az ártatlanokat. És az ács felesége
csakúgy csókolhatja a fiát ezután is, mint eddig!
|
|
|
