|
|
Mindent Isten nagyobb
dicsőségére! Loyolai Szent Ignác
|
Ignác
korán felismerte, hogy jobban lehet a lelkeken segíteni, ha ezt a
szolgálatot többen együtt végzik, de közösség szervezési kísérletei nem
jártak eredménnyel. Csak Párizsban sikerült neki közösséget
összekovácsolnia. Az első társak: François Xavier, Pierre Favre, Diego
Laínez, Simon Rodrigues, Nicolas Bobadilla, Alfonso Salmerón voltak. Ők
mind elvégezték Ignácnál a lelkigyakorlatot, és arra a következtetésre
jutottak, hogy - amint Laínez megfogalmazta - "teljesen szakítanak a
világgal, és a szegénység és a kereszt útjára lépnek". Ideáljuk az
apostolok élete volt: szegényen vándorolva hirdetni Jézus Krisztus
Evangéliumát.
1534. augusztus 15-én közös fogadalommal pecsételték meg barátságukat.
Párizsban, a mártírok kápolnájában teljes szegénységet és szüzességet
fogadtak Isten szolgálatára. Elhatározták, hogy segítenek a lelkeknek,
és elmennek a Szentföldre; ha azonban egy éven belül nem sikerül oda
eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor
Rómában felajánlják szolgálataikat a pápának, "hogy Krisztus a
helytartója által mutassa meg nekik szolgálatának útját".
Tanulmányaik befejezése és papszentelésük után Velencében várták a
lehetőséget, hogy a Szentföldre induljanak. Ez azonban a kiújuló török
háború miatt meghiúsult. Így a párizsi fogadalom második része lépett
érvénybe: Rómába mennek és a pápa rendelkezésére állnak, hogy ő küldje
őket oda, ahol jelenlétüknek nagyobb szükségét látja.
Rómában azonnal munkához láttak, prédikáltak, gyóntattak, tanítottak,
lelkigyakorlatokat adtak, szegényekkel törődtek.Hosszas tanácskozás
után elhatározták, hogy közösségüket továbbra is fenntartják, és renddé
alakítják át, amelynek "Jézus Társasága" lesz a neve. 1540. szeptember
27-én elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes
dokumentum, amellyel III. Pál pápa jóváhagyta az új alapítást.
Társai egyhangúlag Ignácot választották meg első generálisuknak. Jézus
Társasága hamar elterjedt egész Európában; Indiában és Távol-Keleten.
Létrejöttek az első jezsuita kollégiumok, és központjaivá váltak az
egyházi megújulásnak. Ebben a Római Kollégium (a mai Gergely egyetem)
járt elöl, amely a Társaságon belül minden teológiai képzés mintájául
szolgált, valamint a Római Német Kollégium, a későbbi és mindmáig
működő Collegium Germanicum-Hungaricum. Ignác, bár folytonosan
betegeskedett, fáradhatatlan volt. 1556. július 31-én véget ért Ignác
földi élete. Ignácot 1622-ben avatták szentté, s ünnepét a következő
évben felvették a római naptárba.
|
|
|
