Amikor tehát egy szép tájat festesz, vagy bármilyen más művet alkotsz, Isten ott van az alkotásodban. Tudós vagy a mikroszkópod előtt, vírusokat, amőbákat vagy bármi mást vizsgálsz, Isten ott van közted és az amőbák között. A te figyelmed, amely azokat vizsgálja, valójában Isten jelenlétére irányul, és a te figyelmed maga Isten jelenléte. Ez Tillich gondolata a kultúra teológiájáról.
Isten nem úgy fedezzük fel, mint életünk és gondolkodásunk külső megfigyelőjét, hanem Őt, magát fedezzük fel, mint a mélység dimenzióját, minden tevékenységünkben, minden gondolatunkban. Ez a megközelítésmód teljességgel megváltoztatja az emberi életet. Megváltoztatja a teológiai hitet. A teológiai hit többé nem lesz valami specializált, különálló dolog, mert a vallás a mélység dimenziója lesz mindenben. A végső értelme bárminek, amit teszel, mondjuk annak, hogy főzöl, a vallásod lesz. Ez is vallásos cselekedet. Iskolában tanítani, vallásos cselekedet lehet. Eddig úgy gondoltuk, hogy igazán vallásos cselekedet csak az, ami a templomokban zajlik. De ez tévedés! Amikor személyes életed mozzanataiba és gondolkodásodba tudod fokozatosan integrálni hitedet, akkor felépíted saját élő világnézetedet. Ez már nemcsak a közös világnézet. Ez valami új is! Minden keresztény sajátja. Mert minden kereszténynek valóságosan sajátjának kell éreznie világnézetét. Ki kell építenie saját élő világlátását, azt amit sajátmaga számára jelent a hit.
Nem vagyok protestáns, de úgy gondolom, ahogy ők, hogy olvasmányaimon, beszélgetéseken, előadások meghallgatásán keresztül is épül mindaz, amit Krisztus jelent számunkra, amit Isten jelent számunkra, amit a szeretet jelent számunkra, amit a hit jelent számunkra. Hogyan tudunk evangéliumi életet élni? Erre is azt felelhetjük: „Ez egy folyamat, ami menet közben alakul ki.” Mert pusztán azzal a kevéske morzsával, amit a hitéletből gyermekkorában kapott az ember, ma senki sem képes ilyen életet élni! Újra fel kell fedeznünk az egyházat. A ma kereszténye felnőtt keresztény, érett keresztény. Nem várhatja az egyházi „hatalomtól”, hogy az megmondja számára mit tegyen.
Magának kell újra megtalálnia, feltalálnia, mi lehet a szerepe, mi a küldetése. Szent Ferencre gondolok. Amikor meghallotta a hívást a San Damiano előtt állt. Jézus arra kérte, építse újjá az egyházat. Ferenc úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy építse fel San Damiano falait. Valójában Isten arra kérte, hogy belülről megalapozva építse újjá az egyházat. Nem a kőből valót, hanem az élő egyházat.

Előző oldal    Vissza az Elmélkedések oldalra