|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. SZEPTEMBER
|
|
Lelkipásztori Üzenet: A Kereszt, mint a bizalom jele
Szeptember 14-én
ünnepeljük a Szent Kereszt felmagasztalását, és ez az ünnep templomunk
búcsúja is. Ebben az írásban néhány gondolatot foglalok össze a
keresztről és a bizalomról, illetve ezek kapcsolatáról.
Nem egészen egy hónap múlva, október 11-én kezdődik el a XVI. Benedek
pápa által meghirdetett Hit éve. Két jelentős esemény jelölte ki ezt az
időpontot: a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. és a Katolikus
Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulója. Hitünk, amelyet
napjainkban is sok támadás ér, Jézus Krisztussal és a megváltás
eseményével kapcsol össze bennünket. A hit nem csupán tantételek
halmaza, hanem Isten, mint az élet forrása elfogadása, annak
elismerése, hogy valakitől jövünk és valaki felé tartunk. Bizalom egy
személy felé. Így ír erről a pápa: „Ezen a ponton szeretnék felvázolni
egy utat, amely segít mélyebben megérteni nemcsak a hit tartalmát,
hanem az aktust is, amellyel teljesen, teljes szabadsággal rábízhatjuk
magunkat Istenre. Valójában ugyanis mély egység van a hit aktusa és a
tartalom között, amelyhez beleegyezésünket adjuk.” (Porta fidei 10.)
Mindennapi életünk része a bizalmatlanság: kamerák figyelik a
közterületeket, rácsok védik a házakat, és sokszor hallunk arról, hogy
valaki közeli rokonaiban, szeretteiben csalódik, veszíti el bizalmát.
Mégis kitörülhetetlenül szívünkbe van írva a szeretet és a bizalom
vágya. Teljesülhet-e ez a mély emberi vágyunk? „Egy szerzetes barátom
(…) felidézett egy epizódot a gyermekkorából, abból az időből, amikor
iskolába kezdett járni: az édesanyja nem tudta elkísérni, mert a
legkisebb testvérével kellett törődnie, de mikor útnak indította,
biztosította felőle, hogy nézni fogja, míg csak el nem ér az iskolába.
Ő bátran, vidáman és édesanyja óvó tekintetének olyan biztos tudatában
vágott neki az útnak, hogy hátra sem kellett néznie, megbizonyosodni
felőle. Az a tekintet biztonságot és védelmet adott neki. Íme,
végeredményben mindannyiunknak egy ilyen tekintetre van szükségünk,
hogy egyedül neki merjünk vágni életünk útjának. Egy jó anya
tekintetére, amint azt a gyermek átéli és érzékeli, azaz egy olyan
Abszolútuméra, ami nem hagy el minket és képes óvni minden lépésünket.”
(Massimo Diana, Szerelem a mesékben, Don Bosco Kiadó, Bp. 2008. 81-82)
|
|
|
