|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. PÜNKÖSD
|
|
Lelkipásztori üzenetek
A vágy Manapság
a szerelem banalizálása járja. Ez azt jelenti, hogy ismétlődő
gesztussá, és ezzel jelentéktelenné válik. Hiányzik valami a
szerelemből, ami meg tudná újítani. Hiányzik belőle a vágy, a szomjúság
a kút káváján. S virág, nem gyümölcs. Mert a virág – reménység. Hiszen
a gyümölcs már benne van. De még várakozik, hogy napvilágra hozza.
Azért olyan szép a virág, mert titkot hordoz magában. Ismeretlent,
reményt.
A szeretet művészete abban áll, hogy mindig megpróbál visszatalálni a
várakozás és vágyódás jegyében zajló jegyesség korszakához.
Eric Fromm pszichoanalitikus híres könyvének a címe: A szeretet
művészete. Bár sokan úgy vélik, mi sem könnyebb annál, mint szeretni, a
szeretet valójában – művészet. Ha nem készülünk fel rá, ha nem
öltöztetjük ünneplőbe a szívünket, ahogy a rózsa mondja a Kis
hercegnek, akkor elhal a vágy, és vele együtt a szerelem.
Ha éveken át nem öntöztél egy virágot, vajon nem számolsz-e azzal,
elpusztul? A szerelmet ápolni kell. Fel kell újítani. S pontosan a vágy
az a képesség, amely mindig várja a másikat, amely egyre vár valamit a
másiktól. Én amondó vagyok, hogy asszony a szerelem nevelője. Sokkal
inkább, mint a férfi. A nőnek kell megtanítani a férfit, hogy mi az,
hogy szeretni. A nő ezt természeténél fogva jobban tudja, mint a férfi.
Hiszen ő a várandós.
Tegnap jelen voltam egy arab esküvőn. A pap azt mondta menyasszonynak:
„Várd őt mindig örömmel és mosollyal az ajkadon!”
Erre a lány elmosolyodott. Valóban a nőnek ez a várakozó hozzáállása
az, ami megújítja a házaséletben a szerelmet. De nem csak a nőnek kell
vágyódni, a férfinak is. Mert ha nem kölcsönös a kívánság, meghal a
szerelem.
S mi más a szüzesség, az önmegtartóztatás, mint egy kívánság azonnali
kielégítésének a felfüggesztése vagy elhalasztása, azért, hogy a vágy
előkészíthesse, mélyebben kivájhassa a szívet. Akár a szerzetesnek a
nemi élettől való teljes megtartóztatásáról van szó, akár a házasember
hűségéről vagy időleges önmegtartoztatásáról, az ugyanaz. Ne higgyük
azt, hogy az önmegtartóztatás csak azok számára van fenntartva, akik
életüket szerzetesként szentelték az Istennek. Az önmegtartoztatás, a
tisztaság azt jelenti, hogy ne vesse rá magát az ember a másikra, mint
valamilyen tárgyra vagy árura, amit fogyasztunk. Az önmegtartóztatás az a távolság, amit az ember meghagy önmaga és a másik között.
Elhalasztani a gyönyört, hagyni mélyülni a vágyat. És akkor a
találkozás végtelenül gazdagabb lesz, végtelenül mélységesebb. Mert a
vágy az, ami megadja a találkozásnak minden ízét és zamatját,
mélységét, sűrűségét és szépségét.
|
|
|
