|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. PÜNKÖSD
|
|
Lelkipásztori üzenetek
A vágy Az
idei pünkösdi lelki útravalót a muzulmán környezetben élő és tanító
Henry Boulad atyától olvashatjuk, aki életét tette rá a Szent János
evangéliumának bevezetőjében elhangzott mondatra, miszerint „A világ
világossága minden embert megvilágít, aki a világra jött.”
A vágy
Kedves Barátaim!
Feltehetőleg olvasták Saint-Exupéry Kis hercegét. Ott így szól a rózsa a Kis herceghez: „mondd, mikor jössz, hogy felöltöztessem a szívemet.”
A rózsának tehát fontos, hogy tudja, mikor jön el hozzá a Kis herceg.
Vár rá, óhajtja, reménykedik. S mire eljön, kész a szíve, helyet
teremtett benne a befogadásra.
Ezt azért meséltem el, mert mi ma a Szentlélek eljövetelét várjuk. S ha
nem talál bennünk helyet, ahová befogadjuk, hiába zörget a szívünk
kapuján. Hiába szeretne belépni, ha nincs bennünk számára hely, ha tele
van, foglalt. Ha eljövetele nem kívánatos.
A vágy mint a befogadó hely előkészítése – elengedhetetlen.
Az ember vágyakozó lény. Vár, reménykedik. Ha megölöd benne a vágyat,
már nem is ember. Vágyának mértékében telik meg az emberi szív
csordultig. A probléma akkor kezdődik, amikor be akarjuk tölteni a
vágynak ezt az üres térségét mindenféle kacattal. A szívünk betelt, már
nem befogadó.
A szerelem fő vonása a másik utáni vágyódás. A jegyesség ideje a
szerelem leggazdagabb szakasza. A jegyesek várnak, remélnek és
sóvárognak a szeretett lény után. Ekkor készítik elő a szívüket. Sajnos
gyakran az öli meg a szerelmet, hogy miután összeházasodtak, miután
megkapták egymást, a vágy megcsappan, sorvadni kezd. Kikezdi a
megszokás, a rutin. S ha nem tudja megújítani a vágyat, akkor szépen
lassan elhal a szerelem.
Ezért barátaim, a szeretetünket, szerelmünket naponta újra fel kell
találnunk. Mert az nem úgy van, hogy szeretek valakit és pont. Nem! A
szeretetem, a szerelmem azon a bennem rejlő képességen múlik, ébren
tudom-e tartani magamban a vágyat. Egyfolytában várnom kell valamit a
másiktól. Akkor érezni fogja, hogy van bennem számára hely, csak rá
vár, kész őt befogadni. Amin Maalouf libanoni író egyik könyvében egy csodálatos kis versre bukkantam.
Kútnak káváján
szomjazik a vágy
nem gyümölcs, hanem
virágbaborulás
Ott ülsz a kút peremén, szomjas vagy, csak meríteni kell, s máris
ihatsz, hiszen egészen ott vagy a kútnál. De nem! Te megtagadod, hogy
kinyújtsd a kezed a vödör után, és hogy igyál. Nem sietsz rögtön
kielégíteni minden kívánságod. Meg maradsz egy ideig a szomjúság
állapotában – és vársz. Bizonyos módon még élvezed is ezt a
szomjúságot, ezt a várakozást. Közben a szívedbe, egyre mélyebben
beleássa magát a vágy, lelked kitárul. Csak ezután iszol, s ez annál
jobban fog ízleni. Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent
azonnal akarjunk, és hogy mindent azonnal birtokba vegyünk. Ám a
szerelem meghal, ha túlságosan kéznél van.
|
|
|
