|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. OKTÓBER
|
|
Lelkipásztori Üzenet: Az öregedésről
Az ENSZ közgyűlése
1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává.
Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon,
számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan
öregedő világban az idősek sokat segíthetnek önkéntes munkával,
tapasztalataik átadásával. Mi meg Jelenits tanár úr írásával gondolunk
szeretettel az idősekre.
Az öregedés jelei
A fizikai erőnk egyre kevesebb. Mérni is tudjuk: régebben kettesével
mentünk fel a lépcsőn, ma pedig lassan, és közben meg-megállunk.
Korábban, ha szaladtunk, még utolértük az autóbuszt, most meg
lemaradtunk. Erőnk, lélegzetünk megfogy, kicsit ügyetlenné válunk.
Hosszabb időbe kerül, hogy fölkeljünk, felöltözzünk, több időt kell
rászánni erre is, arra is. Több figyelmet igényel az élet, mint
régebben. Voltak tartalékaink, amit mozgósítani tudunk akkor, amikor
szorongatott helyzetbe kerültünk, és kivágtuk magunkat. Ha most nem úgy
működünk, mint régebben, akkor zavarba jövünk. Foltot ejtünk az
abroszon, ha eszünk. Az öregedés ilyesfajta dolgokkal is együtt jár.
Volt egy pap barátom, aki szomorúan mesélte, hogy fiatal káplánként,
ahogy az idősebb plébános mellett vitézkedett, kicsit lenézte az idős
papot, mert mindig elcseppent az orra. Miért nem tudja megtörölni az
orrát, értetlenkedett. Azután ő is megöregedett, és rájött, hogy nem
azért csöppen az orra, mert ügyetlen, hanem mert az orránál lévő
idegvégződések, amelyek régebben eligazítottak, már nem működnek. Ami
miatt régen talán lenéztünk másokat, most bennünket néznek le. Ezt nem
könnyű elfogadni. Nemcsak a fizikai ereje lankad az embernek, az
emlékezete is ki-kihagy. Nemcsak nótákat felejtünk, neveket is.
Nehezebben nélkülözhető dolgokat is elfelejtünk, például annak a nevét,
akihez elígérkeztünk délután ötre. Telefonálni kéne, hogy nem tudok
odaérni, de nem jut eszembe a neve. Kitől kérdezzem meg? Az ember
kitalál különféle technikákat. Én a neveket felejtem el, volt idő,
amikor sok nevet kellett számon tartanom, és most ezek a pályák nem
működnek. Érdekes, hogy többnyire a nevek kezdőbetűit tudom. Ha például
O-val kezdődik az illető neve, akkor a telefonkönyvben kezdem az O-nál
a keresést.
Érdekes, hogy a világ is kicsit kifiguráz minket, mintha nevetne
rajtunk, és akkor fontos, hogy mi is tudjunk önmagunkon nevetni. Ne
bosszankodjunk, ne érezzük örökös versengésnek, inkább játéknak, amivel
azért mégse hagyjuk magunkat. Előbb-utóbb úgyis megtaláljuk a
szemüvegünket, ha nem mondunk le róla. S közben megtalálunk mást, amit
régebben hiába kerestünk, és annak örülhetünk. A könyvekkel is így
vagyok. Nagyon sok könyvem van, és gyakran épp az nincs meg, ami
kellene, de akkor is érdemes keresni, mert sok más olyat megtalálok,
amelyekről hetekkel ezelőtt már lemondtam. Az is elő fog kerülni két
hét múlva, ami most kéne, addig meg kibírom. De jó lesz, ha majd
előkerül! Csak ne kölcsönkönyvtári legyen, mert akkor fizetni is kell a
késedelemért.
|
|
|
