|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. HÚSVÉT
|
|
Nagypénteki tragédiák
Apor
püspök nem csupán kívánalomként fogalmazta meg, hanem saját életében
tökéletesen meg is valósította a jó pásztornak ezen tulajdonságait.
Rendszeresen látogatta birtokát, és odafigyelt az uradalom
alkalmazottaira, cselédjeire, idénymunkásaira. Amikor kocsija befordult
az udvaron, a családok köréje gyűltek, és hangos örömmel köszöntötték.
A közvetlenség, kedvesség, ami lényének sajátsága volt, megfogta az
emberek szívét. A püspök mindenét megosztotta a szegényekkel, ha
szükségét érezte, saját ruháját, cipőjét is az elesetteknek adta.
Győrben a nincstelenek körében rendkívüli népszerűségnek örvendett,
akik ragaszkodó szeretettel viseltettek iránta.
Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent
Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére
kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével
foglalkozott. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után
felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek
mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen
kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel
szemben.
Március 28-án a szovjet csapatok elérték Győrt, és megkezdődtek a
harcok. A következő napok folyamán az orosz katonák mind sűrűbben
látogatták a Püspökvár pincéjét, ahol menekültek (nők, gyermekek,
idősek) százainak nyújtott menedéket Vilmos püspök. Egy kis málenkij
robotra invitálták a pincében lévő hölgyeket, amit mindenki tudott,
hogy mit jelentet. A helyzet egyre veszélyesebbnek mutatkozott. A
püspök nagypéntek délután nyíltan fölszólította a jelen lévő férfiakat,
hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell föllépnie.
Aznap este a vacsora alatt az előtérből riadt női sikoly hallatszott
ki. Erősen ittas orosz katonák a pince előterében rejtőző fiatal nőre
bukkantak, és megpróbálták megerőszakolni. A lány azt kiabálta: „Vilmos
bácsi, Vilmos bácsi, segítség!” Erre a püspök fölszaladt a nagy pince
lépcsőjén az előtérbe, és „Hinaus! Hinaus! Ki innen! Ki innen!”
kiáltással követelte a katonák távozását. Az erélyes föllépés hatására
az orosz katonák a kijárat felé húzódtak, majd egyikük visszafordult,
és géppuskával szétlőtte a helyiséget. A püspököt három golyó érte,
megdöbbentően úgy, ahogyan keresztet vetni szokás: egyik a homlokát
súrolta, a másik a hasüregbe hatolt be, míg a harmadik a jobb karján
reverendája és inge kézelőjét lyukasztotta át.
Apor Vilmos az aula igazgatójára és titkárára támaszkodva, még saját
lábán ment le a nagy pince boltíves bejáratáig, majd összecsuklott. Az
orosz katonák közben eltűntek, így a nők mindannyian megmenekültek. A
püspök fájdalmai ellenére arról érdeklődött: mi történt a körülötte
állókkal?
|
|
|
