|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. HÚSVÉT
|
|
Nagypénteki tragédiák
1945.
március közepén már egyértelmű volt, hogy a háború hamarosan véget ér.
A nagyhét viszont a gyász és fájdalom napjai voltak Győr és környéke
lakóinak, de az egész magyar nemzetnek. A „felszabadító” Vörös Hadsereg
katonái ámokfutást rendeztek a környéken. Nagycsütörtökön délelőtt
Bodonhelyen 14 ártatlan civil és fegyvertelen katonát lőttek agyon
indokolatlanul. Köztük volt sajnos anyai nagyapám is, mint honvéd, aki
1 hét szabadságot kapott, s boldogan ment volna haza családjához, mikor
elérte a végzet. (belegondolni is borzasztó, hogy már csak leszerelni
kellett volna visszatérnie az alakulatához.) Menekülés közben a templom
bejáratánál érte el a gyilkos golyó. Március 29-én volt nagypéntek, az
a nap, mely a római katolikusok, de az egész magyar nép egyik
legsötétebb, legborzalmasabb napja volt. Ezen a napon kapott halálos
sebet egy részeg orosz katona fegyverétől XX. század katolikus
egyházának egyik legismertebb és legszeretettebb főpapja, báró Apor
Vilmos püspök. 5 nap múlva hivatalosan is véget értek Magyarországon a
harcok. Több mint 50 évig elhallgatták az eseményeket, ami csak az
emberek szívében és emlékezetében élt tovább. Azóta rehabilitáltak
mindent. A főpapot boldoggá avatták, a bodonhelyiek emlékművet
állítottak halottaikért. Nagypéntek alkalmából a vértanú püspökre
emlékezünk meg írásunkban.
Boldog Apor Vilmos Apor Vilmos vértanú püspök, és Győrben 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Boldog Altorjai báró Apor Vilmos neves erdélyi arisztokrata család
sarja 1892. február 29-én Segesváron született. A kalocsai jezsuitáknál
tanult, majd 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték. Gyulai
plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román
katonák túszszedő akciója során elfogott gyulai polgárok ügyében
eredményesen járt közben, és kieszközölte szabadon bocsátásukat. 1941.
február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án
ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Püspöki jelmondata: A
kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset. A papjainak küldött
intelmeiben a következőket mondta:
„...Szeretni annyit is tesz, mint
megbocsátani. A személyes ellenségnek is, az Egyház ellenségének is, a
közéleti ellenfélnek is; mert Krisztus papja nem lehet haragtartó,
megbocsát, nem egyszer-kétszer, hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig
újra, csak lássa a javulásnak némi jelét. De ezt a javulást is
előmozdítja a szeretet, és a békülésre való őszinte készség, mely a jó
pásztor minden szavából és minden tettéből sugárzik. Minél tovább él a
pap magasztos hivatalában, annál jobban kell kifejlődnie a szeretet
szellemében. Mert a szeretet a lélek megérését jelenti. A lélek végső
kifejlődése tehát a szeretet. Így éljünk, így haljunk, mint Krisztus
igaz papjai. Így érdemeljük meg, hogy egykor magunk tapasztaljuk, túl a
sírnak sötét kapuján az apostol által hangoztatott szent igazságot: „a
prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik”,
de „a szeretet soha meg nem szűnik” ott, ahol színről-színre láthatjuk
Istent, aki maga a Szeretet.”
|
|
|
