|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. MÁRCIUS
|
|
Újra felfedezni a keresztség értékét
A
böjt a keresztény ember számára “mélyen vallásos értelmet” nyer:
“asztalunkat szegényebbé téve megtanuljuk legyőzni önzésünket, hogy az
ajándékozás és a szeretet logikája szerint éljünk; elviselve valaminek
a hiányát – és nem csupán felesleges dolgokét – megtanuljuk elvonni
tekintetünket saját énünkről, azért, hogy felfedezzünk valakit magunk
mellett, és felismerjük Istent sok testvérünk arcában”.
“A keresztények számára a böjt egyáltalán nem magánügy, hanem jobban
kinyit Isten és az emberek szükségletei felé, és lehetővé teszi, hogy
az Isten szeretete a felebarát szeretete is legyen”.
Hasonló módon tanulunk meg ellenállni “a birtoklás, a pénzsóvárság
kísértésének, amely csapdát állít Isten életünkben elfoglalt első
helyének”.
“A birtoklási vágy erőszakot, törvényszegést és halált eredményez;
ezért az Egyház, különösen a nagyböjti időben, felszólít az alamizsna
gyakorlására, vagyis a megosztás képességére”.
„Hogyan érthetjük meg Isten atyai jóságát, ha a szív önmagával és
saját terveivel van eltelve, amelyek által a jövő bebiztosításának
képességével áltatja magát?”.
Az alamizsna gyakorlása tehát „felhívás Isten elsőbbségére és a másik
ember felé irányuló figyelemre, jó Atyánk felfedezése és irgalmának
elnyerése érdekében”.
Az Ige meghallgatása
„A húsvét felé vezető út komoly elkezdéséhez és az Úr feltámadása – az
egész liturgikus év legörömtelibb és legjelentősebb ünnepe -
megünneplése előkészítésére mi más lehetne alkalmasabb, mint elfogadni
Isten szavának iránymutatását?”- teszi fel a kérdést üzenetében a pápa.
Ezért, emlékeztet, az Egyház a nagyböjti vasárnapok evangéliumi
szövegeiben „az Úrral való különösen erős találkozás felé vezet”,
azáltal, hogy „újra bejáratja velünk a keresztény beavatás útjának
szakaszait”: „a hittanulók számára, az újjászületés Szentségének
felvétele távlatában, a megkereszteltek számára, Krisztus követésében
új és döntő lépések és a Neki adott teljesebb élet reményében”.
Isten Igéjének mindennapos megélése az elmélkedés és a bensővé tétel
által, megtanít minket „az imádság egy nagyon értékes és
nélkülözhetetlen formájára”, „mivel a figyelmes hallgatás Istenre, aki
folyamatosan beszél a szívünkhöz, táplálja bennünk a hitnek azt az
útját, amelyet Keresztségünk napján kezdtünk el”.
|
|
|
