|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. HÚSVÉT
|
Boldoggá avatásra várva 2011.
április 5-től hatalmas izgalommal készül Róma az utóbbi évtizedek egyik
legnagyobb eseményére. Ekkor hirdették ki, hogy II. János Pál pápa
boldoggá avatása május 1-3. közt lesz megtartva. Több százezer, egyesek
szerint millió hívő zarándoklatára várnak. Nem a szertartás
lebonyolítása okozza az izgalmat, hiszen ebben Rómának és a Vatikánnak
nagy gyakorlata van (pl. a pápa temetésén 300.000 ember volt jelen),
hanem az esemény, amire úgy várt már mindenki, a szentté avatás kézzel
fogható közelségbe került. A szentté avatás előfeltétele, hogy előtte
II. János Pált boldoggá kell avatni. Ilyen felfokozott hangulat, talán
X. Piusz pápa szentté avatásakor lehetett, amikor majd 500 év után
avattak újra pápából szentet. A közvélemény nyomása nagy volt a
Szentszéken, hiszen már II. János Pál temetésén a „santo subito”
(azonnal szent) kívánság hangzott el a római Szent Péter téren, és ha
hívők tömegén múlik, akkor ott helyben közfelkiáltással meg is tették
volna azt. XVI. Benedek néhány héttel elődje halála után
megindította a szentté avatási eljárást, amely az egyház szokásai
szerint és kánoni rendelet alapján az érintett halála után öt évvel
szokott elkezdődni. Elrendelte ugyanakkor, hogy a vizsgálat legyen
nagyon alapos, nehogy bármilyen kétség maradjon II. János Pál érdemei
felől. A gyorsaság, amellyel a szentté avatásnak ez az első szakasza
lezajlott, évszázadok óta példa nélkül állt az egyház történelmében. Az
eddig leggyorsabb eljárás Teréz anya esetében történt, akit hat évvel a
halála után, 2003-ban avattak boldoggá. Az első szakasz rendkívüli gyorsasággal történt lezárása megfelel a több millió hívő és a bíborosok általános kérésének – közölte Mauro Parmeggiani, a római egyházmegye főtitkára, majd így folytatta –, a gyorsaság nem jelenti azt, hogy komolyság híján lenne az eljárás. Az egyházmegyei bíróság és a posztulátor (a pápa dossziéjának összeállításáért felelő ügyvéd) a szabályokat szigorúan betartva járt el. A
boldoggá avatást lehetővé tévő csodát a pápa azután ismerte el, hogy a
Vatikán által összeállított, orvosokból, teológusokból, bíborosokból és
püspökökből álló bizottság csodának minősítette Marie-Simon-Pierre
francia apáca felépülését a Parkinson-kórból. Az apáca társnőivel az
ugyancsak Parkinson-kórban szenvedő II. János Pálhoz fohászkodott, s
két hónappal a pápa halála után egy reggel arra ébredt, hogy
visszanyerte mozgásképességét, megfogalmazása szerint mintha
újjászületett volna. „Amikor
felkeltem, éreztem, hogy már nem vagyok ugyanaz, aki voltam, Nem volt,
ami lehúzta volna az izmaimat, teljesen normálisan tudtam mozogni.
Számomra ez egy igazi újjászületés volt”
|
|
|