|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. FEBRUÁR
|
|
Hitélet és irodalom: „Dolgaim elől rejtegetlek” (4.)
Fél
évtizede emlékeztünk meg a múlt század egyik legnagyobb költőjének,
József Attilának születési centenáriumáról. Jeles hetilapunk, az Új
Ember ebből az alkalomból egy cikksorozatot jelentetett meg, melynek
minden darabjában egy ma élő és alkotó író-költő emlékezett meg a nagy
előd egy-egy Isten-kereső verséről. Ezeket az írásokat szeretnénk
feleleveníteni helyi kiadványunkban. Mostani írásunk jegyzője Hárs Ernő
(1920) költői pályája még a második világháború idején indult egy saját
kiadású versfüzettel, életkörülményei aztán úgy alakultak, hogy ritkán,
rendszertelenül jelentkezhetett csak újabb verseivel és
műfordításaival. Későn érő költő, aki tudatosan nem az ünnepek
ragyogását, fényét idézi, hanem a dolgos hétköznapok egyensúlyt adó,
fáradságos tevékenységét. Csillagóra (1964) című kötetében halál és
élet kettősségében mutatja föl az örök újrakezdés lehetőségét. Szívesen
kalandozik emlékei közt, de a messzi múlt lassan elfeledett alakjait,
tetteit nem pesszimista, kiábrándult tartással idézi, hanem erőt adó
eszményekként, melyek segíthetik nehéz óráiban: ... lelkemben legbelül/
még ott maradt kísértetül/ az angyal, kinek szárnyait/ szegtem, s aki
már ott lakik/ halálomig. (Harc az angyallal) Költői példáinak
megválasztásában műfordításai is segítették Különösen Thomas Hardy
verseit fordította nagy beleéléssel. (F. L.)
József
Attila nevét akkor hallottam először, amikor 1937. december 3-án a
szárszói állomáson egy tehervonat elé vetette magát. A piarista atyák
magyaróvári intézetének nyolcadik osztályos eminens diákja voltam, de a
kortárs költészet képviselői közül legfeljebb a nagy nyugatosok híre és
egy-egy műve jutott el az iskolapadokig. Abban az időben ez is nagy szó
volt, és a kegyes tanítórend nyitottságát dicséri. Ez idő tájt már
bontakoztak bennem bizonyos költői ambíciók csírái, s a rövid újsághír
olvastán némi rezignációval állapítottam meg, hogy - lám - egy költőnek
Magyarországon meg kell halnia, hogy egyáltalán észrevegyék.
Azután Pestre kerültem, kitört a háború, és megkezdődött a mulasztások
pótlásával párhuzamosan a nagy versenyfutás az eseményekkel a puszta
életben maradásért. József Attila költészetével is megismerkedtem, és
fatális módon hamarosan negatív formában nyílt alkalmam irodalmi
rangjának megtapasztalására. Amikor 1943-ban Cserépfalvi Imre Váci
utcai kis könyvüzletében jelentkeztem első kötetem, a Mozaik
kéziratával, a háborús körülmények diktálta elutasító válasz - néhány
elismerő mondat megcsillantása után - azzal végződött, hogy a kiadó
anyagi helyzete és a papírhiány még egy új József Attila bemutatását
sem tenné lehetővé.
|
|
|
