|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. FEBRUÁR
|
|
PÜSPÖKI LEVÉL
Hívom a családokat 2011-ben a Család évében
A
házasság szentségében a házaspár Isten üdvösségre vezető útjára lép.
Kapcsolatuk már nem magánügy, nem is csupán a társadalmi érdekek
diktálta szerződés, hanem Isten és az emberpár szövetsége. Egymás
melletti végleges elköteleződésükre, hűségük ígéretére, önként vállalt
termékenységükre Isten áldását adja, és Egyházán keresztül segít
boldogulni. A szentségi házasságban élő házaspár életével tesz
tanúságot Isten szeretetéről, hirdeti a házasság örömhírét.
A társadalmi körülmények nem kedvezőek, a tartós elköteleződéssel
kötött házasság eszménye és az ilyen házasságra épülő család nem áll a
társadalmi célok élén. Korunk társadalmát ugyanis a gyors változások
jellemzik, ezért értéknek, sőt erénynek számít, ha valaki döntéseit
visszavonja, kapcsolatait önkényesen változtatgatja.
Ezért is növekszik a kimondottan haszonelvű, hedonisztikus és
felelősségkerülő magatartásformák elfogadottsága. Elfogadottak ma már a
különféle szabados szexuális viselkedésformák is, sőt, egyre
általánosabb ezek törvényi elismerése. Összezavarodtak a normák és
értékek, nincsenek példaértékű viselkedés- és szemléletminták. Korunk
társadalma nem tiszteli az emberi méltóságot, és nem szolgálja a
közjót. Az ember került válságba, mert „az önelégült ember úgy él,
mintha Isten nem létezne" (EE 9)
A család nem emberi konstrukció, hanem Isten ajándéka. A házastársak
ajándékok egymásnak, a gyermekek ajándékok a szülőknek, a generációk
ajándékok egymásnak. A keresztény család az életet, az örömöt, a békés
gyarapodást szolgálja, ahol mindenki kölcsönösen felelős a többiekért,
tiszteletben tartja a másik emberi méltóságát. Azok az erőfeszítések
(hűség, megtartóztatás, áldozatvállalás, türelem, stb.), amelyek az
ideál szerinti élet megvalósításához szükségesek, nem valami jóról való
lemondást jelentenek, hanem valami rossznak az elkerülését szolgálják;
ezzel a család érdekét, de egyúttal a közjót is előmozdítják. Az
értékek hierarchiájának élére kell helyeznünk tehát a közjót és az
emberi méltóságot.
A családokkal foglalkozva fontos feladatunk, hogy világosan és
egyértelműen felmutassuk az igazságot, éspedig a teljes igazságot,
kiemelve értelmét, értékét és szépségét; majd a szentségre
összpontosítva fáradozzunk a példaértékű keresztények képzésén, a
szilárd lelkiségű családok kialakításán, hogy egységes és élő egyházi
közösségek alakulhassanak, olyan mozgalmak és csoportok, amelyek minden
plébánián elkötelezett munkát végeznek.
Azokról azonban, akik részben, vagy egészen kudarcot vallottak, sem a
társadalom, sem az Egyház nem mondhat le. A házasság örömhíre nekik is
adhat új erőt, iránymutatást, adhat életüknek új célokat, és értelmet.
Isten szeretete irántuk sem szűnik meg, kegyelmét nem zárja el előlük.
Rájuk is számít, meg kell találniuk a feladatot, amit Isten nekik szánt.
|
|
|
