|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. FEBRUÁR
|
|
PÜSPÖKI LEVÉL
Hívom a családokat 2011-ben a Család évében
Újévi
levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez, a szerelmesekhez,
a családokat szerető szerzetes- és paptestvérekhez, és mindenkihez, aki
a család és az élet mellett áll (részlet a püspök úr hírleveléből, a
levél teljes szövege a honlapon olvasható itt => Bíró László püspök: Hívom a családokat 2011-ben, a Család évében)
Az ember mélységesen vágyakozik arra, hogy valaki szeretettel fogadja
el őt, és hogy azt a valakit ő is szeretettel elfogadva útjukat együtt
járják, életüket közösen alakítsák, majd ebben a meghitt körben
megöregedjenek. Körülöttünk azonban egyre hangosabban azt harsogják:
valósítsd meg magadat, magaddal törődj, szerezz meg magadnak mindent,
vedd észre, hogy te vagy a legfontosabb; szabadulj meg minden
kötöttségtől, ne kötelezd el magad senkinek és semminek, maradj szabad,
kapcsolataidat alakítsd úgy, hogy az neked legyen jó; szakíts a
házasság és család nosztalgiázó ábrándjával.
Ahhoz, hogy férfi és nő, anya és apa, szülő és gyermek szeretetben
éljen együtt, nem elég vonzódni egy romantikus vágyálomhoz. Elszánt
akaratra, teljes személyes odafordulásra, sok erőfeszítésre, sőt
okosságra és ügyességre is szükség van ahhoz, hogy házasságban,
családban, szülőként sikeres életet éljünk, és gyermekeinket egy
sikeres, boldog élet felé indíthassuk el.
Ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is csökken a házasságkötések
száma, a megkötött házasságok hamar fölbomlanak, sok a rossz,
sikertelen házasság, az ilyenekre pedig nem épülhet boldog, harmonikus
család. A rossz házasságban és a házasságon kívül született gyerekek
nem látva jó szülői példát már nem is gondolják, hogy házasságban,
családban élni jó, ebbe érdemes erőt és energiát befektetni.
A szerelmesek szívesen vennék, ha körülöttük megszűnne a világ, hiszen
ők ketten egymásnak mindent jelentenek. Azonban ők is, mint minden
ember, beletartoznak a társadalomba, alakuló kapcsolatuk része a
társadalom változó életének. Fontos tehát, hogy kapcsolatukat a
társadalom elismerje és méltányolja. Mivel pedig a szerelmespárok által
alapított családok adják a jövő nemzedékét, a társadalomnak sem
közömbös, hogy milyen minőségű kapcsolatok, mennyire termékeny, stabil,
megbízhatóan működő családok jönnek létre. Az elköteleződés és a hűség
tehát össztársadalmi érdek, nem az Egyház önkényes előírása. Azzal,
hogy az Egyház egyedül a holtomiglan-holtodiglan tartó házas
kapcsolatot ajánlja a szerelmespároknak, utat mutat, a boldog élet,
sőt, az életen túlmutató boldogság felé irányít.
|
|
|
