Az általam látogatott igen sok beteg is kivétel nélkül fölfigyel a papra, aki minden rábeszélés nélkül is (Isten mentsen meg bennünket ettől) a transzcendenst jeleníti meg. Micsoda adventi izgalom és mozgolódás egy pap megjelenése. Egyre többen e javuló magyar társadalmi atmoszférában örülnek, mások kérdeznek, beszélgetni akarnak. Vannak, akik felháborodnak.
Ez is végeredményben jó jel, hiszen látszik, hogy érinti őket, csak még sok bennük az előítélet. A rejtett Isten, aki gyakran alig feltűnő, mint a megtestesült Istenfiú a jászolban vagy a kereszten, mint egy központi energia a lélek mélyén aktívvá szeretne válni. Ha ezt lehetővé tesszük, az erőt, békét, örömet teremt bennünk (próbáljuk ki), ha elhanyagoljuk, belső ürességbe, gyakran kétségbeesésbe zuhanunk (ezt ne próbálja ki). Az emberiség íme: szinte belehal lelkileg az Isten hiányába és keresésébe, különösen kataklizmák idején. Ó adventek, szomorú, mégis reményteljes adventek! Mi a küldetésünk? Ezen ősenergiákat mozgásba hozni magunkban és másokban is. A pápa így szól a fönt említett enciklikájában: „Senki, sem a filozófus, sem az egyszerű ember nem képes megkerülni ezeket a kérdéseket. A válaszoktól függ: lehetséges-e egyetemes és abszolút igazság elérése, vagy sem?” „De, hogy állattá süllyedjen, akinek lelke volt, ó jaj nem lehet!” – kiált fel Ady. Idézett költőnk pedig felteszi a kérdést: Valaki mégis ránk akad? Aki lehetővé teszi az elindulást és a kibontakozást a boldogság felé?
A sötét templomokban így ádvent táján egyre több fény gyúl meg a kis koszorún. Ezek mit jelentenek? Hogy a hozzánk eljött Isten velünk, köztünk marad. Emmánuel az Ő neve: velünk az Isten. Ő nem hagyja magát innen kiutasítani. Megmondta: veletek maradok a világ végezetéig. Minden más hamis isten, minden más földi hatalom megy, de Ő marad. És övé lesz a végső győzelem. Földi zarándokútja – mi magunk is látjuk – véres út.
Aki mellé szegődik, tapasztalja ezt. A Szentatya gyönyörű idézetével (az enciklikából) fejezem be adventi elmélkedésemet:
„Az emberré lett Ige – az immanens gondolkodásmód föltételekhez kötöttsége a technokrata logika beszűkülései közepette – az igazi vezércsillaga az embereknek. Ő az Istentől felkínált legnagyobb lehetősége arra, hogy a szeretetnek a azt az eredeti tervét, mely teremtéssel vette kezdetét, újra tökéletesen megtalálják. Az IGAZ megismerésre vágyó embereknek, amennyiben még képesek önmagukon és saját terveiken túl fölfelé tekinteni, megadatik a lehetőség, hogy az igazság útján járva visszanyerjék az igazi kapcsolatot Istennel, az emberekkel és saját magukkal.”