|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. SZEPTEMBER
|
Tanévkezdésre
Lelkében
dühvel és bosszúval innen is elkotródott. Nem tudta, hogy hová menjen,
nem tudta, hogy hová tartozik. Hát a kályha mellé állt, egyedül.
Szégyellte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. A kályha mellől végtelen
megvetéssel méregette ezt az egész analfabéta társaságot. Ha tudnák
ezek, hogy ő mit tud. Tudta például, hogy az ember rendes hőmérséklete
37 fok, s akinek 40 fok láza van, az már alig menthető meg. Tudta, hogy
van közönséges írás és gyorsírás. Tudta, hogy a kinin keserű, s az
ipecacuana édes. Tudta azt is, hogy Amerikában most este van. Sok
mindent tudott már. De ők nem tudták, hogy ő mindezt tudja.
A Vörös Ökör kisharangja a tetőn levő fatornyocskában dallamosan
gingallózott, jelezve, hogy nyolc óra, s mindjárt kezdődik a tanítás.
Amíg a harang csengett szaporán, lélekszakadva, oly búsan, mint az a
harang, amely a haldoklókat siratja, elbúcsúzkodott mindentől, ami
kedves, az otthoni szobáktól, a kerttől s annyira egyéni játékaitól is,
a szappanbuborékoktól és a léggömböktől. Az ájulathoz közel a hideg
bádogkályhához támaszkodott.
Csönd lett. A küszöbön megjelent a tanító, egy köpcös bácsi, kurtára
nyírott sötétszőke hajjal, igen bő, porszürke ruhában. Akkorákat
lépett, mint egy elefánt. A dobogóra gurult.
A tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket, hogy kinek van táblája s
palavesszője, aztán arról beszélt, hogy mennyi szépet, nemeset,
hasznosat fognak itt tanulni. De száján egyszerre elakadt a szó.
Tekintete megakadt rajta, aki a kályha mellett gubbasztott.
- Hát te mit keresel ott? - kérdezte feléje emelve nagy arcát. - Ki állított oda? Gyere csak ide.
A kisfiú majdnem szaladva a dobogó elé sietett. Rémülten, magából kikelve hadarta.
- Tessék engem hazaengedni.
- Miért - érdeklődött a tanító.
- Nem akarok többé iskolába járni.
Az osztály hahotázott.
- Csönd legyen! - szólt a tanító. - Miért nem akarsz te iskolába járni?
- Mert engem itt nem szeret senki.
- Bántott valaki?
- Nem.
- Hát akkor mit kotyogsz összevissza? Nem szégyelled magad, te
anyámasszony katonája? Otthon bizonyára elkényeztettek. Jegyezd meg,
hogy itt te is olyan vagy, mint a többi. Itt nincs kivétel. Itt
mindenki egyenlő. Értetted?
|
|
|