|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. OKTÓBER
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK A hívő ember és a politika
A
felebaráti szeretet példája az evangéliumban, amikor a rablóktól
összevert embert fölszedi egy szamaritánus, és elviszi egy fogadóba,
gondoskodik róla. De a felebaráti szeretet megnyilatkozása lehet az is,
hogy egy olyan társadalmat próbálok létre hozni, amelyben az emberek
nem verik össze egymást, és a rablók nem garázdálkodnak. Még jobban
segítek így felebarátomon, mint ha összeverése után meggyógyítanám. Az
enciklika a II. vatikáni zsinat szellemében született. Már a zsinaton
is volt szó a keresztények politikai szerepvállalásáról. A zsinat
kimondta, hogy a politikát illető gyanakvó magatartásnak nincsen
létjogosultsága a keresztények között. „Egyszerre kötelességük
elutasítani a hatalom bálványozását és annak cinikus semmibevételét.” A
hatalommal való tisztességes bánás, hogy azt a maga helyén tudjuk
kezelni, így tudunk részesedni belőle, vagy pedig alávetni magunkat, ez
a keresztényi élet fontos feladata. A zsinat rámutat: különösen fontos,
hogy a laikusok között minél több politikusi elkötelezettségre irányuló
hivatás támadjon, melynek képviselői azért küzdenek, hogy az ember
szolgálatában érvényre juttassák a keresztény értékeket, és a nemzetek
életében az igazságosság mind teljesebben érvényesüljön. Bár egyes
keresztények politikai állásfoglalása nem jelenti az egész egyház
elköteleződését, hanem csak egy-egy személyét vagy csoportét, a
keresztény közösség és papjai forduljanak érdeklődő figyelemmel a
politikusok felé, és segítsék őket abban, hogy kényes hivatásukat
hitükkel mélyen összeforrva gyakorolják. Ez nem azt jelenti, hogy a
szószéken bírálgassák őket, hanem hogy imádkozzanak értük, figyeljék
őket, mert ebben a kényes hivatásban könnyű elbukni, éppen ezért az
egész közösség támogatására, bizonyos fokú kritikájára is rászorulnak.
Nem mintha a pap okosabb volna, mint a politikus, de bizonyos dolgokat
esetleg tisztábban lát, és ezt érdemes megmondania. A politikus nem a
papok által megfogalmazott program végrehajtója, nem olyan, mint a
juhász mellett a puli, akinek ő füttyent, s az csahol és a rossz felé
menő birka inába mar.
Jelenits István (Ha valaki beszél)
|
|
|