|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. NOVEMBER
|
|
"Dolgaim elől rejtegetlek"
Isten-szerelem József Attila életében
Ennyire volt, bizony, József Attila. A kezdetektől a végéig.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
Óh, boldog az kinek van Istene...
József Attila mindent verssé élt. Verssé szenvedett. Ez volt a
métier-je, foglalkozása, végzete, tehetsége. Istene akár. Mint annak az
áldozatnak, aki végül is föláldoztatott a költészet lehetetlen oltárán,
önmaga, teste-lelke, minden sora árán. Minden verse istenes vers. Annál
nagyobb szégyen, hogy ezt a barbárok évtizedekig próbálták
rejtegetni-dugdosni ostoba rendszerük elől.
Szállj költemény, szólj költemény...
Az egész József Attila Istené; még ha maga kapálódzna is.
Óh szív!
nyugodj! Vad boróka hegyén / szerelem szólal, incseleg felém felém, /
pirkadó madár, karcsú, koronás, / de áttetsző mint minden látomás.
József Attila Isten kebelén volt. Istenhit? Az ember egész testével,
tagadásával, bűneivel, rettegéseivel, tudatlan szerelmével,
szerelmeivel, lélegzetvételével - és halálával - Istené. Nemde?
Itt kuksolok a szilvafák között.
Kakukkolgat a hamvas szerelem.
Kakukkolgat. A berekháti köd
pamutpapucsban lépked szívemen.
Gyurkovics Tibor
|
|
|
