|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁRCIUS
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
KRISZTUS HÚSVÉTI MISZTÉRIUMÁT ELŐKÉSZÍTŐ SZENT NEGYVEN NAP
Mindenekelőtt
szeretnék magyarázatot adni a cím megválasztására. Nem lenne egyszerűbb
a húsvétot előkészítő nagyböjtről beszélni? Kétségtelenül egyszerűbb
lenne, de úgy érzem, mégis valami fontos veszne így el. A latint követő
olasz szavak: Quaresima és Pasqua sokkal kifejezőbbek. A szent negyven
nap (Quaresima) és az Úr átvonulása („pászkája”) a Bibliában mindig
Istenre irányítják figyelmünket. Előkészületünk és ünneplésünk
középpontjában ugyanis Jézus Krisztus, nem pedig a böjtölő, vagy nem
böjtölő ember áll.
Meglehetősen furcsa, zavarba ejtő dolog egy külföldinek magyarázni, mit
jelentenek a kereszténység legnagyobb ünnepéhez kapcsolódó magyar
kifejezések: nagyböjt és húsvét. Mintha számunkra Krisztus húsvéti
misztériuma az étkezés és az attól való megtartóztatás szintjén
mozogna. Tisztában vagyok azzal is, hogy egyes értelmezések szerint a
magyar húsvét szó nem a húshoz való visszatérésből származik,
mindazonáltal az emberek többségében óhatatlanul ezt idézi fel.
A szent negyven nap különösképpen is a megtérés ideje. Bár már elmúlt
hamvazószerda, most sem késő a megtérés útjára lépni. Az Istenhez való
megtérés ugyanis mindennapos feladatunk. De miről is van szó? Talán nem
árt újraolvasni, mit ír erről a II. Vatikáni Zsinat, mely annak idején
nagy újdonságot jelentett, de – úgy tűnik – több mint 40 év nem volt
elegendő a változások teljes körű megvalósulásához. Álljon itt tehát a
Sacrosanctum Concilium, a liturgiáról szóló konstitúció két idevágó
pontja:
„A szent
negyven nap:
109. A nagyböjt kettős természetét – tudniillik, hogy (1) a
keresztségre való emlékezés vagy előkészület és (2) a bűnbánat által a
többet imádkozó és Isten igéjét figyelmesebben hallgató híveket
előkészíti a húsvéti misztérium ünneplésére – mind a liturgiában, mind
a liturgikus katekézisben meg kell mutatni. Ezért:
a) a nagyböjti liturgia keresztségi elemeit bőségesebben kell
fölhasználni; és ha szükséges, egyeseket a régi hagyományból újra
vissza kell állítani;
b) ugyanezt kell mondanunk a bűnbánati elemekről is. Ami a katekézist
illeti, a bűn közösségi következményeivel együtt jól be kell vésni a
hívők lelkébe a bűnbánatnak azt a sajátosságát, hogy a bűnt azért
bánja, mert Isten megbántása az; nem szabad figyelmen kívül hagyni az
Egyház szerepét sem a bűnbánattartásban, és sürgetni kell az imádságot
a bűnösökért.
|
|
|
