|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁJUS
|
|
PÜNKÖSD HATÁSA: A római kereszténység kialakulása
Pál
apostol még a század ötvenes évei előtt, a római hívekhez írott
levelében utal arra, hogy a keresztények az említett két irányból
toborzódnak (vö. Róm1.16). Rómában még évszázadok múlva is hagyományos
nézet volt, hogy Krisztus egyháza két részből tevődik össze: volt
zsidókból és volt pogányokból, más szóval a „körülmetéltek egyházából”
(ecclesia ex circumcisione) és a „más nemzetek egyházából” (ecclesia ex
gentibus). A későbbi keresztény bazilikák mozaik- vagy
freskódíszítésében
(mindenekelőtt éppen Rómában) jelképesen ábrázolták is ezt a két
csoportot hol két nőalak képében (hiszen az ecclesia nőnemű főnév), hol
fehér bárányok soraiban, akik két ellentétes irányból indulnak
Jézushoz: a zsidóságot jelentő Jeruzsálemből és a pogány mágusokra, a
„napkeleti bölcsekre” utaló Betlehemből. Az előbbi két nőalakos
ábrázolásmódra példa a római Santa Pudentiana-bazilikának 4. század
végéről való és a Santa Sabina-bazilika 5. századi mozaikja. E
viszonylag kései példák mutatják, hogy milyen szívósan tartotta magát
Rómában a helyi egyház kettős eredetének emléke. A fehér bárányok
vonulásának ábrázolása általánossá vált a keresztény művészetben. Szép
példái láthatók Rómában a Santa Cecilia 9. századi és a San Clemente
12. századi mozaikján, és ilyen volt látható a 4. század második
feléből a régi Péter-bazilika azóta elpusztult apsziszképén is, az
apostol sírja fölött.
A rómaihoz hasonló sorsa volt az egyre gyarapodó jeruzsálemi
őskeresztény közösségnek, amely még a zsidó papság soraiból is szerzett
híveket. Ott is bekövetkezett a zsinagógák és az egyházközség
szétválása ugyancsak viharos körülmények között. A jeruzsálemi
keresztények szóvivője eleinte Péter apostol volt, eredeti nevén
Simón-bar-Jóna, akinek annak idején Jézus az arámi kéfa („szikla”,
görögül petrosz) melléknevet adta. Apostol társaival, Jakabbal és
Jánossal együtt, az ottani egyház oszlopának számított, mint ezt Pál
apostolnak a galatákhoz küldött levelében olvashatjuk (Gal 2.09). Abban
az időben Heródes Agrippa, aki ifjúkori mulató cimborájának, Caius
Caligula római császárnak kegyéből királyi címet kapott, majd 41-ben
Claudius császártól megkapta hozzá országul Júdeát is, szeretett volna
népszerűvé válni új alattvalói körében. Letartóztatta tehát Pétert, és
kivégeztetésére készült. Péter titkon kijutott börtönéből, és
elmenekült Jeruzsálemből, mint az Apostolok Cselekedetei
titokzatoskodva írja „elment más helyre”(ApCsel 17.12). Ez a „más hely”
minden bizonnyal Antiokheia volt, az akkori kereszténység másik
gócpontja Jeruzsálemtől északra, Syria római tartomány fővárosa. Kitűnő
műúton néhány heti gyaloglással kényelmesen elérhető volt. A városban
négy zsinagóga működött. Antiokheiának az egész kerületét zsidók
lakták, és mintegy ötvenezer fővel a teljes lakosságnak ötöd vagy hatod
részét tették ki. Péter tehát könnyűszerrel eltűnhetett a tömegben.
|
|
|
