|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁJUS
|
|
PÜNKÖSD HATÁSA: A római kereszténység kialakulása
A
keresztény egyház történelmi felbukkanásáról és létének első
évtizedeiről szinte egyetlen közel egykorú írott kútfő áll
rendelkezésünkre: a görög nyelvű Apostolok cselekedetei az
Újszövetségben. Innen tudjuk meg, hogy az első keresztény közösség
tagjait eredetileg nem nevezték keresztényeknek. Mozgalmuk a zsidóság
körében született a Római Birodalomnak alávetett Júdea fővárosában,
Jeruzsálemben. Ott éppen pünkösd volt, a zsidó vallás egyik főünnepe,
Kr.u. 33. május 23-án, egy szombati napon. Legalábbis így számította ki
nemzetközileg nagyra becsült zsidó tudósunk, Mahler Ede /1857-1945/
akadémikus, a keleti népek ókori történetének tanára a budapesti
egyetemen. Azon az ünnepen, egy tizenkét tagból álló csoport tagjai, az
úgynevezett apostolok kezdték gyakorolni a Názáreti Jézustól kapott
hithirdető küldetésüket. Még aznap Péter apostol szavára mintegy
háromezer zsidó fogadta el, hogy Jézus a várva várt „messiás” (masíah
azaz „fölkent”, görögül Khristosz). Meggyőződésük jeléül vállalták a
vízben való megmerítkezés (görögül baptiszma) jelképes értelmű
szertartását. Ezek a „hívők”, akik „testvéreknek „is szólították
egymást, főleg a görög-római világ távolabbi részéből az ünnepre
összesereglett zarándokok mintegy másfélmilliónyi tömegből kerültek ki.
Fontos adat, hogy említett források szerint Rómából érkezett zsidók is
voltak közöttük. A hívőknek eszük ágában sem volt szakítani addigi
vallásukkal. Részt vettek tehát a jeruzsálemi zsidó templom pompás
égőáldozat-bemutatásain, szombatonként pedig rendszeresen eljártak a
város számos zsinagógájának valamelyikébe imádkozni, bibliaolvasást és
oktatást hallgatni. Ezek a görögül beszélő, hívővé lett „római
jövevények” (epidemuntesz Rhómaioi) Rómába hazatérve természetesen
folytatni kívánták a világvárosban megtelepült negyven-ötvenezernyi
zsidóság körében is. Csak hogy ebből hamarosan baj lett. A római
zsinagógákban állandósultak a viták és összetűzések azon, hogy Jézus-e
a Krisztus, azaz a Messiás. Suotonius, aki az első századforduló táján
megírta a császárok életrajzait, hogy Claudius császár megsokallta a
Christus miatti szüntelen zavargásokat, és ezért az összes zsidót
kitiltotta Rómából.(Vita Claudii 5.25). A császárnak erről a 49-ben
kibocsájtott rendeletéről az Apostolok Cselekedeti is tud (Ap.Csel.
18.2). A császár halála miatt a tilalom nem maradt sokáig érvényben, a
Rómába visszatért krisztushívők, pedig külön szervezkedtek. A zsidó
hagyomány szerint mindem tíz zsidó férfiúnak joga volt zsinagógát
alapítani. Belőlük alakult meg Rómában a görög nyelvű, zsidó–keresztény
egyházközség, amely megtérő pogányokból egyre tovább népesedett.
|
|
|
