|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. FEBRUÁR
|
|
Gyökössy Endre: Ne múljon el nyom nélkül a
karácsony
Ám
létezett egy kis hívő közösség, aki igazán hívő szívvel várták
Jeruzsálem megváltását. Nekik mondta el Anna asszony nagy örömét: Láttam Őt! Bizonyságot tesz egy kis
körben Jézusról. Anna volt az első,
aki környezetében beszélt Jézusról.
Deres fejű nagymamák és idősebb testvérek, keresztanyák(apák),
nagyapák: Tudjátok-e, hogy most ti vagytok az igazi hitoktatók?
Megtartjuk minden vasárnap a gyermek-istentiszteletet. De ez nem elég.
Akkor marad meg a gyermekben, amikor az édesanya vagy az édesapa, vagy
egy nagymama – egy Anna –
ölébe veszi őt, és beszél neki Jézusról. Az
felejthetetlen.
József, Mária meg Jézus elhagyják a Nagytemplomot, hazamennek szépen
Názáretbe. Simeon meghal, Anna asszony szűk körben szolgál, és a
Nagytemplom masinériájában minden megy tovább. Minden reggel-este
levágják az áldozati bárányt, elfüstölgetik az illatáldozatot, a főpap
ott ül ahol eddig ült, a farizeusok jól elkülönülve a szadduceusoktól,
minden úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Karácsony karácsony után megy, elmúlik. Öregjeink meghalnak, sajnos
lassan elmondhatjuk, hogy többet temetünk, mint keresztelünk.
Simeonjaink lassan elmennek, de Isten őrizzen meg minden keresztény
gyülekezetet attól, hogy úgy múljanak el az ünnepeink, karácsonyaink,
mintha mi sem történt volna! Úgy menjen tovább az egyházi liturgia, a
családi életünk is pontosan, gépiesen hétfőtől szombatig, szombattól
hétfőig, mintha nem is járt volna közöttünk Jézus, mintha nem tartottuk
volna a szívünkre szorítva. Uram, Isten, ne engedd, hogy azt érjem meg,
úgy éljen az én kis családom, mintha nem lett volna Krisztusa! Milyen
jó, hogy – a mi bátorításunkra – így folytatódik az örömhír Lukács
szerint: „és a gyermek növekedett és
erősödött…”
Nem tőlünk függ, hogy a Krisztus növekszik-e vagy sem! Az egyik
katolikus lapban megjelent egy kitalált történet. A jövő században
játszódik: egy néger misszionárius, aki Európában misszionálja a
pogánnyá vált fehéreket, hivatalos jelentést írt afrikai püspökének. „Nagyon nehéz Európában a misszió, mert
itt csak egy istent ismernek: a
pénzt, meg a technikát. Nehezen lehet a szívükhöz férni, mert ezek az
emberek egymás iránt már semmit sem éreznek.” Megrendítő kis
írás ez.
Arra gondoltam: lehet, hogy valahol tényleg kihűl a Krisztus iránti
szeretet – de Krisztus növekedik! Ha Európában már nem, akkor talán
Afrikában, De növekedik.
Szóval a világ változik, de Krisztus nem változik. Krisztus ügyét ne
féltsük, Krisztus ügyét nem kell félteni, de a magunkét igen. És kérjük
az Istent, hogy az a hely, ahol Krisztus növekedik és erősödik, az itt
legyen, a mi szívünkben és közösségünkben. Mert különben valóban csak
idő kérdése, hogy furcsa jelentések fussanak be a misszionáló Afrikába
a misszióra szoruló Európáról…
|
|
|
