|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. FEBRUÁR
|
|
Gyökössy Endre: Ne múljon el nyom nélkül a
karácsony
Simeon
remélte, hogy ő nem hal meg, míg nem látja a Messiást. És nem hal meg
úgy! Az öregkori depressziók oka a reménytelenség, a kilátástalanság.
Kérjük az Istentől, hogy öregedvén ne veszítsük el reménységünket, mert
az öregkornak is megvannak a maga kedves szépségei.
Anna házassága után a „hátralévő életét” böjttel, imádsággal és
szolgálattal töltötte éjjel-nappal. Volt „éjjeli ügyelet” a jeruzsálemi
Nagytemplomban, és ő ezt vállalta.
A füredi szívkórházban megismertem egy kedves sugárzó ápolónőt, akiről
hamarosan kiderült a számomra, hogy valamikor diakonissza volt. Egy
alkalommal megkérdeztem tőle, „miért
mindig éjszaka vállal
szolgálatot.” Azt válaszolta: „Éjszaka
jobban tudok beszélgetni az
álmatlanul hánykolódó betegekkel, akkor nem zavarnak minket.”
Lám, le
kellett vennie a diakonisszaruhát, de felvette az ápolónői köpenyt, és
húsz év óta az álmatlanul hánykolódó szívbetegek ágyánál ül, fogja a
kezüket, szolgálja Istent és embertársait, mint előtte. Nem ez az igazi
Anna- szolgálat?
Milyen érdekes, hogy vannak emberek, akik végigimádkoznak egy életet,
de nem szolgálnak! Azután vannak emberek, akik végigszolgálnak egy
életet – ismerek ilyeneket -, de még egy Miatyánkot sem mondtak el
soha. (Szolgálat alatt nem egyházi szolgálatot értek, hanem jó emberek
jó szolgálatát.) Nehogy azt gondoljuk, hogy csak mi keresztények
végzünk jó szolgálatot! Ismerek embereket, akik nem hívők, mégis nagyon
keresztény cselekedetet hajtanak végre, Sokszor pironkodhatnánk is,
hogy olyan jó szívvel, és annyi szeretettel szolgálnak! De nem
imádkoznak.
Az idős Anna életében ez a kettő összeért. Az imádkozó, böjtölő,
áldozatos és szolgáló élet. Ő igazi példakép a homo christianusok
számára.
Régebben már említettem, hogy a pásztorok voltak az első igehirdetők.
Most hozzá kell tennem, hogy az első
hitoktatónő Anna volt. Az első
idős hölgy, aki Jézus Krisztusról bizonyságot tett egy kicsi körben. „.... és beszélt róla mindazoknak, akik
várták Jeruzsálem megváltását.”
Igen sokan voltak, akik a Nagytemplom masinériájában részt vettek
gépiesen szombatonként (mint, ahogy mi vasárnaponként).
|
|
|
