|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
SZEPTEMBER
|
|
XX. század pápái
XII. Piusz (1939-1958)
Németországban
persze ellenségesen fogadták a Summi Pontificatust, a nácik vádja
szerint a körlevél kizárólag Németország ellen irányul. Külpolitikai
tevékenysége teljesen eredménytelennek bizonyult. Erkölcsi hatalmával
már nem tudta a pusztító háborút és annak eszméit megfékezni.
Humanitárius tevékenysége azonban jelentősen enyhített a háború
áldozatainak szenvedésén. A pápa számára minden ember egyformán kedves
volt, nemre, fajra, bőrszínre és vallásra való tekintet nélkül.
Létrehozott egy hadifoglyokra és eltűntekre vonatkozó kereső és híradó
szolgálatot, 1941-ben pedig segélybizottságot létesített. A háború
befejeztével anyagi támogatással járult hozzá az újjáépítéshez, a
földönfutókká vált letteknek vagonszámra juttatta az adományokat. Ahogy
a háború alatt, a világégés után is XII. Piusz legfontosabb feladatának
a béke ügyét tartotta, amihez azonban kevés lehetősége maradt. Mégis,
megpróbált mindent megtenni az emberiségért a maga erejével,
tekintélyével és erkölcsi nagyságával. Elítélte a német nép kollektív
bűnösségét, mondván, hogy az igazságosság és a jog a legyőzöttekre is
érvényes. Ő volt az első pápa, aki teljes mértékben felhasználta a
tömegkommunikáció eszközeit, hogy szózataival lelket öntsön híveibe.
Felhívta a figyelmet az egyre fenyegetőbb kommunista veszélyre. A
győztes Szovjetunió érdekszférájában szocialista államok alakultak,
melynek belső viszonyai az ottani katolikusokat súlyosan érintették.
XII. Piusz a kommunizmussal szemben merev elutasító álláspontra
helyezkedett. A pápa szerint „az
ember, mint társadalmat alkotó lény személyiségében és társadalmi
mivoltában Isten képmására alkotott teremtmény, ezért társadalmi életét
úgy kell berendeznie, hogy az minél jobban elő tudja mozdítani mind az
egyén, mind a társadalom egyre hasonlatosabbá válását teremtőjéhez és
urához, Istenhez”. Az ateista kommunizmus ezt a
leghatározottabban tagadta, és a társadalmi életből Istennek, valamint
az Istennel kapcsolatot létesítő vallásnak fokozatos kiirtására
törekedett. Kínában könyörület nélkül üldözték az egyházat.
Oroszországban tovább folytatódott a keresztényüldözés, de hasonló volt
a helyzet, Litvániában, Lettországban, Lengyelországban,
Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Magyarországon. Megkezdődött az
említett országokban az egyházi elöljárók kiiktatása. Valószínűleg
előre sejtette ezt XII. Piusz, mikor 1946-ban bíborossá avatta a később
bebörtönzött Mindszenty Józsefet: „Te
leszel az első, akinek vállalnia kell a bíbor színnel jelzett
vértanúságot.”
|
|
|
