|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
SZEPTEMBER
|
|
XX. század pápái
XII. Piusz (1939-1958)
Eugeni
Pacellit 1939. március 2-án választották pápává. Első
megnyilatkozásában a békéért emelte fel szavát, mert tisztában volt
vele, hogy nemsokára kitör a II. világháború. Két hét sem telt el az új
pápaságból, amikor Németország lerohanta Csehszlovákiát. Nem sokkal
később ugyanezt tették az olaszok Albániában. Ekkor minden tekintet a
pápa felé fordult, aki nem maradt néma, hiszen többek között kötelezte
őt pápai jelmondata is „Opus iustitiae pax” (A béke az igazságosság
gyümölcse”). A címerében lévő galambbal is a békét jelképezte. 1939
húsvét vasárnapján a Szent Péter bazilikában beszédet mondott a béke
érdekében. Többször is felemelte szavát a békéért, de sajnos nem járt
sikerrel. 1939. augusztus 24-én rádióbeszédében drámai erővel
figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a
háborúval minden elvész“. Még pápasága első évében 1939.
szeptember 1-jén kitört a II. világháború.
Első enciklikája, a Summi Pontificatus már a világháború kitörése után
íródott. E körlevelében XII. Piusz a béke mielőbbi helyreállítását
sürgeti, kijelöli a népek békés együttélésének módozatait és céljait,
rámutat a bajok okaira, és azok orvoslására. A pápa szerint: „a
Nyugat válságának és a háborúnak elsőszámú oka az Istentől elforduló,
elvallástalanodó ember, aki felrúgja a természeti törvényeket, ennek
következménye a totalitarizmus”, amit XII. Piusz mélységesen
elítélt. Az enciklika végén a pápa tanácsot ad a problémák megoldására,
melynek eszközei elsősorban lelki természetűek. Szorgalmazza, hogy „az
emberiség térjen vissza Krisztushoz, mert mindennek Ő az alapja. Ezt az
újjáteremtő feladatot teljesíteni az egyház alapvető és anyai hivatása,
amelyben eszközeit a megváltozott körülményekhez és az emberi nem új
igényeihez kell alakítania”. Üzenete végén Piusz pápa
megemlékezik a háború áldozatainak szenvedéséről.
|
|
|
