|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
OKTÓBER
|
|
JUBILEUM
Ami
azonban az írásra késztetett, a következő gondolatom volt: Ha már
leéltünk két vallásban 60 évet, ünnepeljük meg azt a két vallással, és
kérjünk mindkettőtől áldást arra!
Szegény lelkiatyám, aki az ökumenét még nem nagyon gyakorolta, nagy
lélegzetet vett, mikor előadtam Neki: „Szeretném az ünnepre, ide a mi
templomunkba meghívni feleségem tiszteletesét is. Szeretném, ha a mise
keretében áldozhatnék, Ő úrvacsorázhatna. Meggyőződésem, hogy ilyen
csendes misét még sohasem celebrált!
A mi kapcsolatunk több mint barátság. Az a néhány száz mise, amit Ő
mutatott be, és én szerény segédje voltam, azonban odahatott, hogy
ellenkezés nélkül hozzájárult kérésemhez.
Csodálatosan szép, csendes mise volt. Csak a szűk családom, nem is
teljes létszámban, vett rajta részt.
Majdnem minden úgy történt, ahogy elgondoltuk, de a legcsodálatosabb az
volt, hogy a hitközpontú protestáns lelkész - a szeretet lényegéről,
míg az én papom a szeretet központú katolikus pap – Zoltán atya – a
hitről beszélt. Később elmondta: ez nem tudatos, előre eltervezett
beszéd volt.
Lehet, hogy mindketten a mi érzéseinket tolmácsolták?
Az emberi nem képes önálló, sőt rendkívüli helyzetben spontán
gondolatokat előállítani. Mondják: ezek a mienknél magasabb rezgésszámú
szférából származnak.
Cs. Tibor
|
|
|
