|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
OKTÓBER
|
|
JUBILEUM
Ezek
helyett beléptek a „hűség a párthoz”, a „megszálló szovjethatalom
minden intézkedésének ájult dicsőítése”, és előtérbe került a saját
alkalmi érdek sunyi érvényesítése. Ha ez az első kettő elegendő
hangerővel történt, az egyéni érdekérvényesítés még a közösség rovására
is megengedetté vált.
A hatalom átrendeződött. A vezetés szintjére azok kerültek, akik az
előbb felsoroltakat ügyesen alkalmazták. Nekik kiemelt életszínvonal
lett osztályrészük egy nyomorgó országban. Így nem csoda, hogy a
nyomorgó tömeg átvette ezt a stílust. Persze akkora már nagyon
lecsökkent a jól tejelő, jól jövedelmező beosztások száma. Az ördögi
tánc azonban, nem szűnt meg.
Mi lett azonban azzal a szűk réteggel, amelyik megkísérelte életét a
régi erkölcsi normák, hit szerint élni? Nekik maradt a folyamatos
frusztráció, a kinevetés, kihasználás, bujkálás. Ezt még valahogy el
tudták viselni. De felvetődött a nagy kérdés: Mire neveljék a
gyermekeiket? Néhányuknak eszébe jutott a tanítás: „legyetek szelídek, mint a galamb, és
okosak, mint a kígyó.” Ez a réteg a társadalom töredéke volt.
Ezért nézünk most így ki. A középosztályunk ezért olyan szánalmasan
kicsi.
Hát ebben a környezetben élte le családom ezt a 60 évet (áldott emlékű
Medvigy atya 1956-ban, pápai hozzájárulással, rendezte ügyemet). Hogy
házasságunkat tökéletesnek lehet-e nevezni? Hitünk szerint túlzásnak
kell minősítenem! Voltak szempontok, melyek alapján jónak nevezhető
volt. Ilyen volt a családban felnövő gyermekek élete. Persze nem volt
minden optimális, mégis a körülményekhez viszonyítva tisztességes,
erkölcsös, tanult magyarokká nőttek segítségünkkel.
A mi kettőnk élete nem volt zavarok, zökkenők nélküli. A
gyermek-központúság azonban mindig átvitt bennünket a zavaros vizeken.
Soha nem engedtük problémáinkat a leghalványabb mértékben sem a
gyermekekre hárítani. Ezzel együtt bizony átléptünk bizonyos határokat.
A gyerekek, a józan ész, és a készség a megbocsátásra azonban minden
helyzetet uralni tudott.
|
|
|
