|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. NOVEMBER
|
|
VERDI: REQUIEM
Hosszú
könyvet lehetne teleírni annak méltatásával és elemzésével, milyen
zenei eszközöket alkalmaz Verdi a szöveg különböző részeinek zenei
megfogalmazása során. Az alaphangulatot a mű elején a mély vonósok
egyszerű, csöndes áhítata és a kórus suttogó hangon elmondott
könyörgése adja meg. A Dies irae
kezdetén a zenekar iszonyatos erejű
akkordjai és a legendás nagydobütések hallatán szó szerint a hideg
futkos a hallgató hátán, míg a Tuba
mirum, az utolsó ítélet
trombitaszava valóságosan magasból, a terem különböző pontjairól szólal
meg. Szívbemarkoló ugyanennek a tételnek a végén a Lacrymosa halk
szomorúsága. Különleges az Agnus Dei
zenei megfogalmazása: variációk
egy gyönyörűségesen egyszerű témára. A Lux aeterna (Örök
világosság) szintén láttatja azt a sötétséget, melynek feloldásáért
könyörgünk.
A legeredetibb talán az utolsó, Libera me kezdetű
tétel (mint említettük, ez készült el a műből először), amelyben
egyetlen hangon recitálja a szoprán szólista, majd a kórus a
megszabadításért könyörgő szöveget. Az utolsó ítéletre való
emlékeztetésként még egyszer felcsendül a Dies irae félelmetes zenéje,
majd megrendítő hatású szopránária és hatalmas kórusfúga után sötét
akkordtömbök fölött a suttogó hangon elismételt könyörgéssel fejeződik
be a hatalmas mű.
Templomunkban
Verdi remekművét, az új kihangosító rendszer
segítségével, halottak napján az esti 6 órás szentmisén hallhatják.
Szeretettel várunk mindenkit e közös zenei áhítatra.
|
|
|
