|
XX. század pápái
A XX. századot tekinthetjük az
egészségügyi, szociális, tudományos
és technikai fejlődés, valamint a nemzetközi
egységesülés korszakának, ugyanakkor
megjelölhetjük a példátlan méretű
háborúk, népirtások,
diktatúrák születésének és
bukásának koraként is. Ebben az
évszázadban tulajdonképpen megváltozott az
élet minden területe és az egész emberi
társadalom alapvetően átalakult. A változás
a katolikus egyházat sem kerülte el. Sorozatunkkal, a XX.
század pápáinak éltével és
munkásságával, szeretnénk bemutatni az
egyházban végbemenő átalakulást, melynek
hatására a század végére,
Vatikán régen látott fényében
és szellemiségében tündököl.
XI. Piusz pápa (1922-1939)
XV. Benedek pápa halála váratlanul érte
Vatikánt. A bíborosok tanácstalanok voltak, mert
nem voltak felkészülve egy új
pápaválasztásra, s nem volt olyan jelölt, aki
élvezte volna a többség bizalmát. Minden idők
leghosszabb konklávéjára került sor. Csak a
14. szavazás után szállt fel a fehér
füst, mely jelezte, hogy megvan az új pápa Achille
Ratti milánói püspök személyében.
Mikor Rattit megválasztották, és
megkérdezték, milyen nevet akar viselni, így
válaszolt: IX. Piusz alatt léptem az egyház
szolgálatába, X. Piusz rendelt Rómába, XI.
Piusz lesz a nevem.
Achille Ratti 1857. május 31-én született
Milánóban nagyipari polgári családban. A
Lombard Kollégiumba került, ahol 1879. december
20-án szentelték pappá. Rómában a
Gregoriana Pápai Egyetemen kánonjogból
doktorált és 1882-ben letette a teológiai
doktorátust is a Sapienza Egyetemen, valamint a
filozófiait az Aquinói Szent Tamás
Akadémián. Milánóban 5 éven
át teológiai kurzust vezetett. 1907-ben az Ambrosiana
prefektusává választották. Rattit X. Pius
pápa a könyvtár helyettes prefektusává
nevezte ki. 1914-ben elnyerte a Vatikáni Könyvtár
prefektusi címét. 1918. május 19-én
Lengyelország apostoli vizitátorának nevezte ki a
pápa, majd megkapta a nunciusi és a lepantói
címzetes érseki kinevezést 1919.
július 19-én. 1921. június 4-én
bíborossá nevezték ki. 5 hónapig volt
püspök Milánóban. 1921. december 8-án
megnyitotta a Szent Szív Katolikus Egyetemet. XIV. Benedek
óta ő volt az első tudós pápa, akit jelentős
nyelvismerete, hatalmas tudása, nemzetközi kapcsolatai
és a modern tudományos haladás ismerete miatt
becsülték. "Az élet cselekvés"
- ez volt az egyik bölcs mondása. Papként erősen
szerette az Egyházat. Még nyolcvanévesen is
megőrizte azokat a vallásgyakorlatokat, amik a
szemináriumi időkben már szokásává
váltak: a rózsafüzért, a
szentségimádást és a lelkigyakorlatokat.
|
