|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
XX. század pápái: X. Szent Piusz pápa (1903-1914)
Különös gondot fordított az Eucharisztiára
és a belső életre. A mai liturgikus élet
kulcsszava, az actuosa participatio, 'tevékeny
részvétel', tőle származik. Az volt a
célja, hogy ,,a hívek a szentmisét
imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”. Indítványozta és
szorgalmazta a gyakori áldozást is: ,,Senkit
sem szabad visszatartani az áldozástól, ha a
kegyelem állapotában van, és jó
szándékkal közeledik a szent asztalhoz.”
Mindenekelőtt azt akarta, hogy a gyermekek az addigi
gyakorlattól eltérően - általában
tizennégy éves korukban a
bérmálás után járultak először
szentáldozáshoz - korábban áldozzanak.
Nemes jelleme magától értetődő
egyszerűségben és alázatosságban,
kimeríthetetlen szeretetben, jóságban,
nagylelkűségben és nem utolsó sorban, finom
humorban mutatkozott meg, mellyel a merev
szertartásosságot is fel tudta deríteni. De ha az
ügy úgy kívánta, energikus és
kérlelhetetlen volt.
Pápasága vége felé közeledve egyre
inkább érezte a háború fenyegető
veszedelmét. ,,Jön a háború”
- szokta mondani nagyon gondterhelten. Mélységesen
megdöbbent, amikor megkapta kitörésének a
hírét. Amikor az osztrák követ azt
kérte tőle, hogy áldja meg a monarchia fegyvereit, azt
felelte: ,,Én nem a fegyvereket,
hanem a békét áldom meg!''
A háború első napján figyelmeztető üzenetet
küldött katolikus híveihez, de már késő
volt. Akkor felsóhajtott: ,,Ó, ez a
háború! Érzem, ez a háború a halálom!''
1914. augusztus 20-án halt meg. Kifejezett
kívánsága volt, hogy a testét ne
balzsamozzák be, és amikor 1951-ben a boldoggá
avatáskor felnyitották a sírt, a testét
teljes épségben találták! Három
évvel később, 1954. május 29-én XII. Piusz
pápa a szentek sorába iktatta.
A velenceieknek megtartotta ígéretét, és
1959-ben visszatért a városba. XXIII. János
pápa egy napra visszavitette a holttestét és a
lagúnák mentén a velencei nép olyan
lelkesedéssel fogadta, mintha az eleven pátriárka
tért volna haza.
Romlatlan teste a Szent Péter-bazilikában, az első bal
oldali mellékkápolnában nyugszik.
Ünnepét 1955-ben vették fel a római
naptárba, szeptember 3-ra, 1969-től Szent Bernát
után, augusztus 21-én ünnepeljük.
Következik XV. Benedek a béke pápája.
|
|
|
