|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
XX. század pápái: X. Szent Piusz pápa (1903-1914)
Szívügye volt a papok megszentelődése, mert
úgy látta, hogy ,,a papnak először
saját
magában kell megformálnia Krisztust, ha ugyanezt
másokban végre akarja hajtani”. A belső
megújulás egyre szélesebb körben kezdett
hatni: az itáliai püspökök egymás
után kezdték látogatni az
egyházmegyéjüket, s a szemináriumokban sokkal
nagyobb gondot fordítottak a tudományos
képzésre és a növendékek aszketikus
nevelésére.
A joghoz hasonló bizonytalanságok és
áttekinthetetlenség uralkodott a liturgiában is.
X. Pius pápának már velencei
pátriárka korában gondja volt az egyházi
zene ápolására. Most az egyházi zene
célját abban határozta meg, hogy ,,ébressze
föl a hívekben az áhítatot, és
könnyítse meg az imádságot”.
Különös figyelmet szentelt a gregorián
éneknek. Rómában egyházi zenei
főiskolát nyitott, s a liturgia kérdéseinek
tisztázása érdekében újra kiadta a
római misekönyvet és breviáriumot.
Rómában megalapította a Biblikus Intézetet
a szentírástudomány felélesztése
céljából, pedig a bencéseket bízta
meg, a Vulgata új, kritikai kiadásának
elkészítésével.
Szenvedélyesen szerette az igazságot, és harcolt
is érte. Az úgynevezett, ,,modernizmus”
irányzatában különös veszedelmet
észlelt. X. Piusz már első 1903-ban megjelent E Supremi
Apostolatus Cathedra kezdetű enciklikájában meghirdette
programjához: "Mindent megújítani
Krisztusban -
Instaurare omnia in Christ" - munkássága
legvégéig hűségesen ragaszkodott. Ennek a
megújulásnak volt szükséges
előfeltétele a hit tisztaságának megőrzése,
ami egyben a modernizmus elleni küzdelmet jelentette. A
modernizmus gyűjtőfogalma alatt a kor összes divatos
tévedését kell érteni, a filozófiai
indíttatású kétkedésektől kezdve a
Szentírás "csodátlanításán"
keresztül a pápaság
megszüntetését rajongva követelő
szépirodalmi művekig. Egyháziak és
világiak, papok, filozófusok, írók
és művészek egyaránt jelen voltak hívei
között, s amikor a pápa 1907. július
3-án közzétette a Lamentabili sane
exitu kezdetű
dekrétumot, amely a modernizmus
tanításából 65 tételt súlyos
tévedésnek ítélt. A magukat modernnek
tartók kórusban hördültek fel
tényközlése ellen. Ezt követve, pedig
1907.szeptember 8-án a pápa kiadta a Pascendi
Dominici
Gregios kezdetű enciklikáját, amely kellő
megalapozottsággal, nagy körültekintéssel tette
vizsgálat tárgyává a katolikus
tanítással ellentétes nézeteket, s
erőteljes hangon elítélte azokat. De
elítélte a modernizmussal egy tőről fakadó
amerikanizmust is. Hasonlóan határozott
véleményt fejtett ki 1910-ben a francia szociális
mozgalommal, amely egy szélsőséges mozgalom volt,
és minden olyan nézetettel szemben, mely a
kereszténységgel összeegyezhetetlen eszméket
vallott.
|
|
|
