|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. DECEMBER
|
|
Aranymise
Bede
István Kálmán atya, a Szent Domonkos-rend magyar férfiágának egyik
legidősebb tagja, az idén ünnepelte papságának 50. évfordulóját. Az
aranymiséjét templomunkban tartotta 2009. november 22-én. A jeles ünnep
alkalmából készített vele interjút életútjáról Takács Edit Dominika, a
Tanítvány című újság munkatársa.
Bede István 1931. április 27-én született Budapesten, ahol az iskolai
tanulmányait is elvégezte. 1947-ben felvételt nyert a Domonkos-rendbe,
és megkezdte novicius éveit. 1950 októberében a rendet feloszlatták, és
a szerzeteseknek a civil életben kellett érvényesülniük. Bede atya
kezdetben a Kőbányai Gyógyszergyárban, majd a sorkatonai szolgálat után
a Hadkiegészítő Parancsnokságon polgári alkalmazottként dolgozott,
ezzel párhuzamosan az Orvosi Egyetemen különböző szakokon
asszisztensként látott el feladatokat. 1959. június 10-én titokban
Zsámbékon pappá szentelték, és ettől fogva élete minden percét
szerzetesként élte, úgy, hogy a polgári életben több munkakört is
betöltött. A fent említett hosszú interjúból néhány szemelvényt
közlünk, mely legjobban jellemzi Kálmán atya életét.
… „Úgy tudtam
papként dolgozni, hogy mindig ez volt a hivatásom, hogy az Istent
szolgáljam embertársaimban, ezért lettem pap meg szerzetes is. Nemcsak
pap vagyok, hanem szerzetes is. Ez még egy plusz, és a nehézségeket,
mindazt, amit vállaltam a papságomért, azt valóban azért vállaltam,
mert ezt a hivatást adta nekem az Isten. A nevem után az OP azt jelenti
Ordo Praedicatorum (prédikátorok), hitszónokok rendje. Mert a rendem, a
hitszónok rend, Szent Domonkos rendjéhez tartozom, dominikánus vagyok,
és a rend első feladata a Veritasnak, az Igazságnak a megélése és a
továbbadása. Rendünk feladata a kezdetekben és most is a tanítás,
mégpedig a teológiai tanítás kiadványokon, könyveken és a prédikációkon
keresztül. A rend, bárhol működik, mindig a teológiával foglalkozva
próbálja, szeretné – főleg a filozófiával foglalkozva – a híveket
megerősíteni hitükben, vallásos meggyőződésükben és hitüknek a
gyakorlásában is.
|
|
|
