|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
ADVENT 2009
Ez
a kettős várakozás mindig is meghatározza az Úr Országának
megvalósulását és keresztény életünket. A Krisztusra való várakozás
adventi jellegzetessége az éjszakai ima: „Virrasszatok és
imádkozzatok!” (Mt 26,41). Az éjszaka már magában hordozza a nappalt.
Akkor tudok várakozni, ha már valamit megízleltem belőle, de az még
nincs itt a maga teljességében. Hitünknek ez a feszültsége táplálja
várakozásunkat. A „már” és a „még nem” dinamizmusa. Krisztus már
eljött, de még várakozunk üdvösségünk teljes kibontakozására. Ezért
joggal mondjuk minden Eucharisztiában: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és
hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”
A zsidók húsvét éjszaka nyitott ajtóval ünnepelnek, és egy helyet
üresen hagynak az eljövendő Messiásnak. Valóban várják a Szabadítót,
aki évről évre átvonul és cselekszik. Vajon van-e még értelme a
várakozásnak a mai világban? Egy olyan korban, ahol egyre több dolog
azonnal megszerezhető. Ahol az információk rendkívül gyorsan óriási
távolságokat tesznek meg. A mai gyerekek talán már nem is tudják az
egykori izgalommal várni a Megváltó születését. Úgy tűnik, a sok
szemfényvesztés között egyre nehezebb meglepetést szerezni. Jézus ma
is, nekünk is mondja: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok.” (Jel 3,20)
Béla atya
|
