|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008.
KARÁCSONY
|
|
CSUKÁS ISTVÁN:
SZEGÉNYEK KIRÁLYA LETTÉL
Leraktam a sarokba a fonott fűzfa koffert, amiben a mosnivalókat
hoztam. Majd a konyha közepére álltam, s mikor
megint mindenki rám figyelt, elővettem a zsebemből az
ajándékot. Egy szép nagy tobozt a tarhosi
grófi park fenyőfájáról. Mikor kellően
mindenki megcsodálta, átnyújtottam apámnak.
Apám ünnepélyes arccal átvette, forgatgatta,
nézegette, még a fél szemét is becsukta
hunyorítva, mint egy műértő, aki egy ritka ékszert
vizsgál. „Éppen jó lesz! – mondta.
– Ettől majd azt hiszi a karácsonyfa is, hogy fenyőből
van!” S bevitte a szobába a tobozt, s
rákötözte a citrusgallyakból
eszkábált karácsonyfára.
Izgatottan vacsoráztunk, fél szemmel
állandóan a szoba felé pislogva. Apám
mosolygott türelmetlenségünkön,
szántszándékkal húzta az időt, lassan
evett-ivott, s kínálgatott minket is: „Na,
még ezt a falatot! Ezt is kóstoljátok meg! Ma
kivetjük a hasunkat a jóból.”
Aztán ő se bírta tovább. Felállt, s
hangosan mondta: „Megjött a Jézuska!”
Betódultunk a szobába, meggyújtottuk a
gyertyákat. Megcsodáltuk a házilag főzött
szaloncukrokat, amelyeket szépen
cifrázott-kivágott papírba csomagolt anyám.
Megbámultuk az ezüstre festett,
gyufaszálpöcökkel megtűzött diókat. S
úgy néztük a piros almákat, mintha sose
láttunk volna olyat. A toboz elöl lógott, főhelyen,
cérnaszálon. Következett az
ajándékosztás: mi, gyerekek, egy-egy
nadrágszíjat kaptunk. Bőrből van! – hívta
fel a figyelmünket apám. A szomszéd
szíjgyártó készítette, a mi
méretünkre. Rögtön a derekunkra
kötöttük, s úgy álltunk a fa mellé
s elénekeltük a karácsonyi éneket.
Először a „Mennyből az angyalt”. Utána,
apám unszolására, hogy halljuk, mit
tanultál a zeneiskolában, egyedül énekeltem:
„Kirje, kirje kisdedecske, betlehemi gyermekecske. Úgy
hallottuk, megszülettél, szegények királya
lettél!”
Apám bólogatott: „Kirjük bizony nagyon, hogy
eljöjjön!”
Csukás
István
|
|
|
