|
|
Dr.
György Attila: Szentjeink, halottaink
|
MINDENSZENTEK ünnepének elterjesztése ODILÓ,
clunyi apát nevéhez fűzödik. A 10. században
először a kolostorokban vezették be ezt az ünnepet,
majd a 14. században az egész keresztény
világban elterjedt.
Minden ember ragaszkodik a földi élethez és rettegve
gondol a halálra. Érthető ez, hiszen Isten az embert nem
a halálra, hanem az örök életre teremtette.
Ezért figyelmeztet az Egyházanyánk arra, hogy
halálunkkal életünk nem szűnik meg, csak
átváltozik. Amikor halandó testünk
enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök
otthon várja...
A halál elsősorban azért fájdalmas, mert
elszakít szeretteinktől. Valaki bölcsen ezt mondta: "Nem a
haláltól félek, csak az életet
sajnálom." Hitünk szerint itt a földön csak
belekóstolunk a szeretet édességébe,
igazán az örök életben
részesülünk teljességben.
Szt. János apostol írja:
"Nézd,
ez az Isten hajléka az emberek
között.
Velünk fog lakni és ők az Ő népe
lesznek,
és maga az Isten lesz velük.
Letöröl
szemünkről minden könnyet. Nem
lesz
többé halál sem gyász, sem jajgatás."
|
|
|
