Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket
is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás
különböző formáit.
Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen
megtévesztő kezdeményezéstől.
Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert
jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem
saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket
csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket
elfogadják“ (2Tim 4,3-4).
Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen
liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját
erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az
igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál
kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő
különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi
elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a
kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást
valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de
hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.
Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így
szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor
vagyunk és maradunk katolikusok, ha az egyház élő hitével összhangban
hiszünk, mert egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ
végezetéig“ (Mt 28,20).
Kelt Budapesten,
2009. szeptember 10-én
a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia
|