Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a
katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta
katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan
jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.
Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta
pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a
kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk
szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében
ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma
az újpogányság szelleme is erősödik.
A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent
elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette.
Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó
csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a
kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a
szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk.
Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra
tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális,
történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy
megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi
kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt
megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény
hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos
keresztény és magyar feladatnak tekintjük.
Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak
vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún.
„ősmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert
kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen
megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé
tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások.
Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a
sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek
újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is
felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény
hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten
kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út,
az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is.
|