|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: HOLLE ANYÓ
|
A
lány bement a házba, és mert talpig arany borította, az anyja is meg a
testvére is szívesen fogadta. Ő meg elmesélte, mi történt vele. Mikor a
mostohája meghallotta, hogyan jutott a nagy gazdagsághoz, nagyon
szerette volna, ha a csúnya, lusta lányának is ilyen szerencséje akad.
Kiküldte hát fonni a kúthoz, a lány meg bedugta a kezét a tüskebokorba,
összeszúratta az ujját a tövisekkel, bevérezte az orsót, bedobta a
kútba, és utána ugrott. Ő is a szép mezőn tért magához; azon az
ösvényen indult el, amelyiken a másik lány járt. Amint a kemencéhez
ért, kiabálni kezdtek a kenyerek:
- Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!
De a lusta lány azt felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és
továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől,
mert már tudta, milyen nagy foga van, és tüstént elszegődött hozzá.
Az első nap erőt vett magán, szorgoskodott, és ha Holle anyó mondott
neki valamit, rögtön megtette, mert egyre csak a sok aranyra gondolt,
amit majd kapni fog tőle. A második napon azonban már lustálkodott egy
kicsit, a harmadikon meg már alig akart fölkelni reggel. Holle anyó
ágyát sem úgy vetette meg, ahogyan kellett volna; nem rázta föl a
dunnát, hogy a pihék szétszálljanak belőle. Az öreg végül is ráunt, és
kiadta az útját. A lusta lány cseppet sem búsult rajta, hogy a dolog
így fordult; most jön majd az aranyeső - gondolta magában.
Holle anyó őt is a kapuhoz vezette; hanem amikor a lány kilépett
rajta, arany helyett egy jókora üst szurok zúdult a nyakába.
- Ez a fizetség a szolgálatodért! - mondta Holle anyó, és becsukta a
kaput.
A lusta lány hazament; tetőtől talpig szurkos volt, s amikor a kakas
meglátta a kút kávájáról, nagyot rikkantott:
Kukurikú! Mi történt?
Szutykos lányunk hazatért!
A szurok pedig rajta ragadt élete végéig.
|
|
|
