|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: HOLLE ANYÓ
|
Élt
egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és
szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a
csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett
végeznie, az volt Hamupipőke a házban. Ott ült szegény napestig a kút
mellett az úton, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az
ujjából.
Egyszer aztán úgy megvágta az ujját a szál, hogy az orsó is csupa vér
lett tőle. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből,
és beleesett a vízbe. A lány sírva fakadt, hazaszaladt a mostohájához,
s elpanaszolta neki, mi történt. Az meg, ahelyett hogy megszánta volna,
kegyetlenül ráripakodott:
- Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!
Szegény lány visszament a kúthoz, nem tudta, mitévő legyen; félelmében
végül is az orsó után ugrott. Elvesztette az eszméletét, s mikor aztán
magához tért, egy szép, napfényes, virágos mezőn találta magát.
Elindult, ment, mendegélt; egyszer csak egy kemencéhez ért. A kemence
tele volt kenyérrel, s a kenyerek azt kiabálták:
- Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!
A lány nekilátott, és szép sorjában mind kiszedte őket a lapáttal.
Aztán továbbment; ment, mendegélt, míg egy almafához nem ért. A fa tele
volt almával, és azt kiabálta:
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már!
A lány megrázta a fát, hogy csak úgy hullott a sok alma, mint a zápor.
Addig rázta, míg az utolsó szem is le nem hullott róla. Akkor az
egészet szépen kupacba rakta, és továbbindult.
Ment, mendegélt, végre egy házikóhoz ért. A házikóból egy anyóka
kukucskált ki barátságosan, de olyan hosszú foga volt, hogy a lány
megijedt, és el akart szaladni. Az öregasszony azonban utána kiáltott:
- Ne félj tőlem, kedves lányom! Maradj nálam; ha minden munkát rendben
elvégzel a háznál, jó sorsod lesz. Csak arra vigyázz, hogy jól megvesd
az ágyamat, jól fölrázd a párnámat, hadd szálljon a pihéje; olyankor hó
hullik fönt a világban. Én vagyok Holle anyó.
|
|
|
