|
|
|
|
Dr. Kerényi
Lajos: Fényt a magyar éjszakába!
|
Júdás végül is rájött
súlyos tévedésére. Lelki
válságba került. Kétségbeesett
kapkodásában képtelen volt jó
baráthoz, őt befogadó, megértő
közösségbe menni, mert ezeket már kiiktatta
életéből. Visszarohant hát a
pénzadóihoz. Szétszórta a pénzt
és kikiáltotta lelkiismerete szörnyű
vádját: Elárultam az igaz vért!
Segítsetek!
- Azok érzéketlenül kidobták. Anyagelvű,
liberális fórum ugyan milyen megmentő vigaszt tudott
volna nyújtani? Cserbenhagyja megtévesztett
áldozatait, amikor a véges készlet
kimerül. Júdás ekkor felakasztotta
magát.
Rengeteg fiatal jár így világszerte.
Pénzért, érzékiségért,
karrierért képes elhagyni hitet, Krisztust,
vallást, szülői házat, becsületes
házastársat, gyerekeket.
Kiábrándítja magából
övéit, közösségeit. De végül
nem lesz boldog, mert a lelkiismeret előbb-utóbb kínozni
kezdi. Egyre több az öngyilkos, a pszichiátriai
osztályok kezeltje. Az ilyen szerencsétlen embernek
érzékelhető súlya nincs, fénytelen,
örömöt nem tud okozni, neki sem örül senki.
Nagyböjtben tegyünk elhatározásokat:
- Alakítsuk magunkat szerethetővé!
- Meg ne alkudjunk! Vallásunk gyakorlatait - imák, böjtök, szentségek -
el ne hagyjuk!
- Győzzük le a kincs, a hír és gyönyör kísértéseit!
- Szeressük és értsük meg mi is a
bűnösöket, az ösztönök áldozatait!
Akkor általunk is megvalósul Izaiás jövendölése: Felragyog
a sötétben világosságunk, és a
homály körülöttünk déli
verőfényre változik (vö. Iz 58,10).
|
|
|
