|
|
|
|
Dr. Kerényi
Lajos: Fényt a magyar éjszakába!
|
Jézus sokszor találkozott tömegekkel. A Szentírás nemegyszer megjegyzi:
"Amikor
látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan
volt, mint pásztor nélkül a juhok:
elcsigázott és kimerült" (Mt 9,36).
Amikor pedig Zebulon és Neftali földjére ment
Galileába, sötétben lakó népet
talált, amely a halál árnyékában
ült. Ő, a világ Világossága,
küldetésének tartotta, hogy ilyen emberekhez menjen,
és őket isteni fénnyel megvigasztalja. Nemegyszer
bűnösökkel és utcanőkkel étkezett, hogy
megmentse őket, világosságot vigyen szívükbe,
értelmükbe.
Nekünk, magyar keresztényeknek is az a
küldetésünk, hogy fényt vigyünk a magyar
éjszakába. Mert nagyon sok a talajvesztett egyén,
család, közösség - és sajnos
nemzetünk is vergődik.
Az evangéliumban felszólít bennünket a
Szentlélek, hogy legyünk a föld sója, amolyan
ízes, nem pedig megromlott. Azt is kéri, hogy
legyünk világosság, és lehessen is
látni fényünket, méghozzá krisztusi
fényünket, amely reményteljes választ ad az
élet rettenetes kérdéseire, és amely
megvigasztal. Az Isten nélküli, immanens
világnézetek erre képtelenek. Júdás
példája jut eszembe, aki mindig mélyebbre
süllyedt. A világ Világossága mellett
elsötétült, mert függője lett a pénznek, a
hatalomnak. Az utolsó vacsora miséjén még
ott volt. Aztán onnan ment el kilincselni a
"heródesekhez", az akkor vezetőkhöz, és
elárulta isteni Mesterét. Képes volt rá
harminc ezüstért. Ez a jelenség ismert
hazánkban is. Már nemegyszer tíz- és
tízezren képesek voltak a miséről elmenni a
világi fórumokra - és ott megszavazták
azokat, akik olcsó kenyeret és minden más anyagi
előnyöket ígérgettek, és lemondtak
azokról, akik a krisztusi fényt is
biztosíthatták volna.
|
|
|
