|
|
|
|
BARANGOLÓ
KLUB
4 éve barangolunk, barangolunk...
|
Hagyományt teremtettünk, hogy fájdalmas
pénteken kihelyezett keresztutat tartottunk László atya, majd Béla atya
vezetésével különböző kálváriákon. Kedves férfitársunk több alkalommal
is a Szentlélekre gondolva magával hozta szelíd kis postagalambjait és
mi boldogan figyeltük, hogyan röpteti őket a kegyhelyekről, hogy mire
hazatérjen, azok már várják a gazdájukat.
Első vidéki utunk a szerdai IC kedvezményt kihasználva Pécs volt.
Minden hó első szerdáján vonatra ültünk és robogtunk nevezetes,
elsősorban megyeszékhelyekre.
Szorgalmasan utaztunk, róttuk az utakat, hogy minél több szépet lássunk
hazánkból. Nem kis meglepetés volt, mikor a megüresedett, lepusztult
szovjet laktanyából egy új oktatási központ, a Pázmáneum tárult elénk.
Tudván, hogy a közös étkezés szorosabbá fűzi az emberi kapcsolatokat,
hosszabb útjainkon együtt ebédeltünk, hogy egyúttal pihenjünk is egyet,
Szeretettel koccintottunk egy kis borocskával mindnyájunk egészségére,
asztali imádságainkat nem feledve. A különféle hangulatos
kisvendéglőkben is vidáman telt minden perc.
Mindig jókedvűek voltunk. A négy év alatt összekovácsolódtunk,
barátokká lettünk, megismertük a másik adottságait, körülményeit,
megbeszéltük a problémákat és odafigyeltünk egymásra. A hosszabb
vonatútakon harsány kacagásainkkal keltettünk figyelmet a kocsikban,
mert mindig akadt egy-egy tréfa vagy humoros jelenet, történet, amit
megosztottunk egymással.
A földi jókat is igencsak megbecsülve Sárváron fejünkbe vettük, hogy
tökös-mákos rétest fogunk enni. Üldözőbe is vettük, de hosszas
barangolás után nyoma veszett az ígért csemegének, s helyette egy
cukrászdában alaposan belakmároztunk krémesekből, mézes süteményekből,
s a réteshiányt megbosszulva szép muskátlit és alkalmas konyhai
apróságokat szereztünk be az utunkba eső boltocskákban, amin jókat
kacagtunk.
Se szeri, se száma rengeteg szép élményünknek. A Fertődi Kastélytól a
fantasztikus kalocsai érseki nagytemplomban elkapott alkalmi koncertig,
vagy a gyönyörű egyházi gyűjteményig ugyancsak Kalocsán. Szép emlék
Pannonhalma, Esztergom vagy a Herendi Manufaktúra meglátogatása is.
Legutóbb pedig Pákozd, ahol mécsest gyújtottunk magyar hőseink
emlékére, akár a szabadságharcra gondolunk, vagy a Donnál elesettekre,
imáinkkal itt is az Úr irgalmába ajánlva lelküket, hogy
megrendülésünket ezután a Velencei tó hullámain ringatózó kishajón
oldjuk. Az élménysor szinte végtelen.
Hálás szívvel köszönjük a Teremtőnek, hogy kis társaságunkat ilyen
kegyelemben részesítette, hogy a napjainkban ritkán összehozható hívő
közösséget, kis baráti társaságot teremtett, akik szeretetben járják
együtt a szebbnél szebb magyar tájakat, városokat fáradhatatlan és
áldozatos vezetőnkkel, programjaink szervezőjével, aki szívét-lelkét
beleadva oly sok örömteli percet szerzett nekünk. Sőt! Ha elhiszi
valaki, ha nem, még a szép időről is gondoskodott többnyire,
reménytelennek látszó helyzetekben. :-)
Reméljük, és imádkozunk is érte, hogy az Úr segítsége egyben tartson
bennünket és tovább járhassuk utunkat, szolidan, szeretetteljes
vidámságban és az Ő összes teremtett ajándékát értő szemmel
megcsodálhassuk a jövőben is.
Istennek legyen hála! Deo gratias!
|
|
|
|
