|
BARANGOLÓ
KLUB
4 éve barangolunk, barangolunk...
|
2008 októberében Lajos atya engedélyével és
áldásával meghirdettük a Barangolók első útját a Sas-hegyre. Az első
alkalomra 12 fő jelent meg a találkozó helyén. A bemutatkozás és az
információk után elindultunk Budára. Megkezdődött az ismerkedés és már
a hegyen feloldódtak a feszültségek. A tanösvényen előadó vezetett
bennünket, miközben a sokszínű őszi természetet csodáltuk, és a
hegycsúcson Budapest panorámájában gyönyörködtünk.
Havonta három alkalommal indultunk útnak és kis csapatunk létszáma
szépen növekedett, idővel 22 fő lett. Természetesen volt, aki
lemorzsolódott, de helyébe új tagot üdvözöltünk.
Tavasszal, ősszel útra keltünk, a téli időben Budapesten múzeumot,
közintézményeket látogattunk. Nyáron 2 hónap szünet következett.
Megünnepeltük nagy egyházi ünnepeinket és bensőséges klubnapjainkat
imádkozással, énekléssel és baráti beszélgetéssel töltöttük.
Nem hiányzott a kedves kínálás sem a magunkkal hozott házi
süteményekből. Megható volt mindenkor, ahogy klubvezetőnk szép, saját
kezűleg készített ajándékkal lepte meg a klub tagjait.
Programunkban szerepelt számtalan szép magyar nagyváros és kisváros
meglátogatása, kegyhelyek felkeresése, ahol énekelve és imádkozva
ünnepeltük a Teremtőt vagy a Szűzanyát. Megjártuk a Szemlőhegyi
barlangot, bekukkantottunk az Orgonaműhelybe, ahol a templomunk
orgonája készült, József nádor kriptáját is megnéztük, nemkülönben
orosz feleségének kevéssé ismert nyughelyét Ürömön, de jártunk a
Tudományos Akadémia képtárában, az Egyetemi Könyvtár patinás
olvasótermében pedig megcsodáltuk az ódon iratokat. Elbűvölt bennünket
a Magyar Nemzeti Galéria több kiállítása, melyen a magyar történelem
nagyjait és a Biblia témáiról készült híres festményeket láttuk.
Érdekes volt a levéltári látogatás is, de a Földtani Intézet
szecessziós épületében való barangolásunk is sok meglepő felismerést
adott. Egészen izgalmas volt különleges kalandunk a Magyar Televízió új
épületében, ahol társaink szabályos élő riportot készítettek, illetve
felvétel készült egy társunkkal, aki a szokásos meteorológiai jelentést
adta elő fejből. Elhűltünk, amikor a TV végtelen mennyiségű kellék- és
ruhatárát megláttuk. De a női kíváncsiság elvitt bennünket a
Vendéglátóipari Múzeumba is, hogy megnézzük hogyan öltöztek a régi
asszonyok és hogyan vendégelték meg barátaikat. A csodaszép Szent
István Bazilikánkban tartalmas tárlatvezetés nyomán tárultak fel azok a
„titkok” melyeket eddig nem ismertünk az épületről.
|
|
|
|