|
|
|
|
SELMA LAGERLÖF: A VÖRÖSBEGY
|
Akkor
történt, mikor a Mi Urunk a világot teremtette, mikor nemcsak a földet
és az eget, hanem az állatokat és a növényeket is létrehozta és nevet
adott mindegyiknek. Sok történet maradt fent ebből az időből, és ha az
ember ismerné mindegyiket, akkor sok mindent meg tudna fejteni ezen a
világon.
Történt az egyik napon, mikor Mi Urunk a paradicsomban ült és a
madarakat festegette, hogy kifogyott a festék a Mi Urunk festékes
csészéjéből és így a stiglicre már nem jutott volna, ha a Mi Urunk az
ecsetjét bele nem törülte volna a tollaiba.
Mi Urunk jóságosan ült egész nap és teremtett és rendelkezett és csak
estefelé jutott eszébe, hogy teremt még egy kis szürke madarat. -
Legyen a neved Vörösbegy! - mondta a Mi Urunk a kis madárnak, mikor
készen lett. Evvel a tenyerére tette és hagyta, hogy elrepüljön.
Midőn a madárka egy darabig röpködött és megnézte a szép földet, ahol
élni fog, kedve támadt, hogy önmagát is megnézze. Akkor vette észre,
hogy egészen szürke, a begye is olyan szürke, mint mindenütt a
tollazata. Ide-oda forgott és nézegette magát a víz tükrében, de
egyetlen egy vörös tollat sem tudott magán felfedezni.
Ekkor visszarepült Mi Urunkhoz.
Mi Urunk jóságosan ült és kezei közül pillangók röppentek elő, melyek
körülrepkedték a fejét és a vállain galambok turbékoltak és a lábai
előtt rózsák, liliomok és százszorszépek nőttek ki a földből.
A kis madárka szíve hangosan dobogott a félelemtől, de azért könnyű
ívekben közelebb és közelebb repült Mi Urunkhoz és végül letelepedett a
keze fejére.
Ekkor megkérdezte Mi Urunk, hogy mit kíván.
- Csak egy dolgot szeretnék kérdezni tőled, - mondta a kis madárka.
- Ugyan mit akarsz megtudni? – mondta Mi Urunk.
- Miért hívnak engem Vörösbegynek, mikor a csőrömtől a farkam hegyéig
szürke vagyok? Miért hívnak Vörösbegynek, mikor nincsen egy szál vörös
tollam sem?
És a madárka könyörögve nézett Mi Urunkra két nagy fekete szemével.
Mi Urunk azonban csendesen mosolygott és így szólt: - Vörösbegynek
neveztelek el és Vörösbegynek fognak hívni, de gondoskodj magad arról,
hogy megszerezd a vörös tollakat.
Erre a Mi Urunk felemelte a kezét és ismét kiküldte a kis madarat a nagyvilágba.
A madárka nagy tépelődés közepette repült le a paradicsomból. Ugyan mit
tehetett egy ilyen kis madár, ugyan honnét szerezhet vörös festéket?
|
|
|
