A XIII. század elején hét Siena és Pisa környéki kereskedő - Szent Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione, Alessio - megelégelve a sok viszályt és háborúskodást, visszavonult a mindennapi élettől és vezekelni kezdett. Az ilyen vezeklő csoportok gyakoriak voltak Itáliában ebben az időben. 1233-ban beléptek a bűnbánó testvérek ("fratres de poenitentia") közé, ekkorra teszik megtérésüket is. Még ebben az évben, 1233. augusztus 15-én megalapították a szervita rendet is. Az evangéliumi életre törekedtek annak egyszerűségében és szépségében.
Kezdetben Firenzéhez közel, Caffagioban telepedtek le, majd 1241-ben a zajos világtól távolabb - Firenzétől 18 km-re északra -, a Mont Szenárió hegyre vonultak vissza. Írásos emlékeink 1245-től vannak a rendről Firenzében. Ekkorra megért bennük, hogy közösségi életüket evangéliumi szegénységben a "lectio divina" (lelkiolvasmány, elmélkedés), a mise, a zsolozsma és a szegények szolgálatának szentelik. A szerviták terjedését elősegítette az Egyház 1250-ben hozott dekrétuma, amely szerint II. Frigyes német-római császár kiközösített hívei újra az Egyház tagjai lehettek, amennyiben a szervita rend ruháját felöltötték.
A rendet hivatalosan 1304. február 11-én hagyta jóvá Boldog XI. Benedek pápa, a szervita rend jóváhagyásáról szóló Dum Levamus kezdetű bullájában. A szervita rend Magyarországon 1697-ben települt meg. Az alapítókat 1888-ben avatták szentté, ünnepüket február 11-re tették. Később, amikor 1907-ben bevezették február 11-én Lourdes-i Szűzanya ünnepét, akkor a rendalapítók tiszteletét február 12-re helyezték át, majd 1969-ben február 17-re került az ünnep, az egyik rendalapító, Falconieri Alessio tiszteletére. A Hét Szent Rendalapító a Monte Szenário hegyen van eltemetve.
A szervita név L'Ordine dei Servi di Maria, azaz Szűz Mária Szolgái elnevezésből ered, latinul Ordo Servorum Beatae Virginis Mariae (röviden Servi Mariae vagy O.S.M.). A hét rendalapító egyénisége egész életükben háttérbe szorult, sokkal inkább közösségi életük ereje hagyott nyomott az emberekben és a történelemben. Közösségi életükben Szent Ágosoton reguláját követték, rendi ruhájuknak fekete színt választottak. A korábban említett, a rend alapítását jóváhagyó bullában is ezt a regulát hagyja jóvá a pápa:
"Valóban ti, akik Szent Ágostonnak, az Apostoli Szék által jóváhagyott Rendjéhez tartoztok, és azt szolgáljátok, a dicsőséges Szűz Mária iránti ájtatos tiszteletből felvettétek az új nevet: magatokat alázattal a Szent Szűz Szolgáinak nevezve; Szent Ágoston említett Rendjét ezáltal is a ti regulátoknak a Szent Szűz tiszteletére alkotott jámbor és tiszteletreméltó szabályai szerint, eddig dicséretre méltóan szolgáltátok és szolgáljátok; továbbá nektek különleges kiváltságok által a Szentszék megengedte, hogy általános káptalant tartsatok, és ott rendfőnököt válasszatok, hogy a Rendetek testvérei fölött szabadon gyakorolhassa az irányítást és mindazt, ami hivatalához tartozik, és hogy eltemethessétek azokat, akik a ti szent helyeiteken választják a temetkezésüket."
Rendi szabályaikat ötödik főnökük, Benizzi Szent Fülöp (+1285) tökéletesítette.